MTA-EHE Research Group for Social Ethics and Ecumenics
2003-2006

 During this period the research group network was sponsored by the Hungarian Academy of Sciences (MTA). The sponsorship was granted on the basis of competition by the General Assembly of the Academy in 1995. The aim of the competition was ". the promotion of forming, operation and researchers' replacement at the institutes of higher education, in public collections, and at research groups working on different fields mainly on the realm of basic researches."

Under the leadership of Prof. András Reuss and by the contribution of Dr. Tamás Béres and two PhD students, Eszter Andorka and Gábor Orosz, was the application "Socioethical Statements of Churches - evaluation, confrontation, pursuit of ways" submitted, the implementation of which has a share in the sponsorship of the Academy under the period of 2003-2006. The accepting institution that also provides the background of the infrastructure is the Lutheran University of Theology at Budapest (EHE).

The research is based on a continuously increasing database including more than one-thousand Hungarian and international statements of different churches. In this manner the necessary ecumenical commitment  is not only conditional, but also an essential factor of our work. At the same time this topic is also suitable for connecting theology to the dialogue with other disciplines.

The processing of the statements has started by focusing on three topics: Prof. András Reuss is doing research on "Finding the ways of churches in societies tending towards democracy"; Dr. Tamás Béres is researching into environmental ethics; whereas Gábor Orosz is working on bioethics by analyzing the documents connected to his "assisted human reproduction" topic. In the work Petra Szűcs was also participating as an assistant contributor until October of 2003.

***

András Reuss

"Finding the ways of churches in societies tending towards democracy"

 Regarding the church pronouncements, the actual situation of the Hungarian churches is essential. From this point of view we can see three phases:

a)      Between 1945-1948 their freedom of speech was almost complete, and this was also a time of apperception: they realized that their public utterances are an important tool of practicing their responsiblity.

b)      From 1948 on they were practically deprived of freedom of speech, but an expectation towards their loyal pronouncements was clearly felt. They said what was expected but sometimes it can be unveiled that very carefully they tried to say something else.

c)      Around 1989 the churches started to discover their freedom and speak on their own voice. These utterances are characterized by naivity (due to lack of experience), ignorance, tendency towards the enforcement of group-interest and also by other signs of a transitional period.

The aspects of evaluating church pronouncements are as it follows: (1) what is their social critique (2) what kind of social contribution they have, (3) what they expect from their members. From the point of view of their relation to a democratizing society it is impossible to avoid the aspects of individual freedom and rights, freedom versus justice, the situation of the socially impaired and the question of the style of life.  

It is a task to examine whether there is any experience, system of argumentation or theological recognition of other foreign church institutes, which could be of good use for preparing statements in the future, for re-shaping public opinion, for the education of theologians, church journalism, or religious studies.

 ***

Tamás Béres

Evaluating environmental ethics related church-documents

The discussion of the questions raised by environmental ethics covers a relatively recent field of church statements. The relationship of nature and humans living in nature was not only a characteristic of the imagination of the ancient greek, but the basic theological view of the book of Genesis is also formulated within the frames of this relationship. Therefore one could think that when different denominations adopt a position related to nature, then they do not do anything else besides specifying and updating their theological statements which were valid from the beginning. Facing this theoretical possibility, the number of those official statements has in recent years increased which call attention to the necessity of the communal collaboration for the sake of the future in a more rhetorical way, rather than adopting the customary theoretical-theological viewpoints. This direction of research is analyzing the statements with the intention to formulate the environmental reasoning and acting models included by the documents.

 ***

Gábor Orosz

Analyzing and evaluating church-documents focusing on bioethics

 

 In the days of genetical revolution the words of Ecclesiastes also seems to be true: "For in much wisdom is much vexation, and those who increase knowledge increase sorrow. (Ecclesiastes 1,18)."

The rapid development of molecular genetics and the application of its results in the field of medical sciences provoke the whole of society and also individual humans to new ethical questions. New technical possibilities which can serve the healing of people also include the chance of misuse of their power. They arouse hope and fear at the same time. Behind the problems of medical ethics we can always find the question whether it is allowed to modern medical sciences to do all that it should be able to do on the field of researh and therapy? It is also doubtful what kind of influences practical application of technical and scientific possibilities have on the self-definition of man.

The related statements of the church undertake to formulate the traditional christian moral values in a relevant way for the current bioethical questions. Thereby helping to shape the individual, social and political statements.

The textual and rhetorical analysis and evaluation of the statements unveil the theological background of their argumentation, the social connections and their viewpoints different from each other.


 

A halálbüntetéssel kapcsolatos etikai vélemény evangélikus aspektusai

A kortárs evangélikus etikák nem értenek egyet a halálbüntetés alkalmazásával. (Az etikai véleményalkotás belső szabadsága miatt előfordulhatnak ellenkező vélemények, de nem jelentősek sem az egyes országok területi egyházi nyilatkozataiban, sem a meghatározó nemzetközi teológiai etikai szakirodalomban.)

-- Az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) 1991-ben adott ki halálbüntetés-ellenes nyilatkozatot A halálbüntetésről szóló szociális állásfoglalás címmel.

-- A németországi evangélikusok nagy részét is egybefogó vezető szervezet, a Német Protestáns Egyház  (EKD) 1998-ban, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 50. évfordulóján a halálbüntetést „az emberi jogok semmibevételének különösen drasztikus és jóvátehetetlen módja”-ként említette és a 2002. október 10-i Halálbüntetés elleni világnap bevezetése óta csaknem évi rendszerességgel hangot ad halálbüntetés elleni véleményének.

-- A magyar közvélemény legutóbb 2012-ben ismerhette meg a MEE erre vonatkozó véleményét Gáncs Péter püspöktől, amely egybehangzik a két előbbi példával (narancs.hu, 2012.08.15.).

A vita két oldalán használt érvekbe bepillantást nyújt az ELCA 1991-es, fent említett nyilatkozata: http://www.elca.org/en/Faith/Faith-and-Society/Social-Statements/Death-Penalty. Az amerikai példa azt is megmutatja, hogy az egyházi vélemény kialakítása nem annyira az egyes országok joggyakorlatától, mint teológiai etikai szempontoktól függ.

A kérdés megítélésének teológiai etikai szempontjai az EHE szociáletikai és bioetikai kurzusain szereplő kérdések, ezen a fórumon évenkénti rendszerességgel foglalkozik az egyház a halálbüntetés helyzetével.

 Az evangélikus etikák legfontosabb érvei a halálbüntetés ellen:

 Az élet Istené. Az emberi élet méltóságának alapja az istenképűség, ebben minden ember részesül, ezért emberi életet kioltani senkinek sincs joga. A halálbüntetés mint a bűntett állami megtorlása alkalmas lehet az ösztönös-emocionális felháborodás és bosszúvágy egyéni és társadalmi szintű levezetésére (mint ahogy felkeltésére is), de ezen túlmenően:

-- nem rendelkezik bizonyíthatóan nagyobb visszatartó hatással a bűnelkövetésben,
-- elvileg sem lehet képes visszafordítani, legfeljebb megfékezni az erőszak terjedését,
-- megfelelő büntetésvégrehajtási feltételek esetén nem biztosítja jobban a társadalom védelmét,
-- nem képes a bűntett és az elkövető személyének megkülönböztetésére az emberi méltóság azon (kanti) kritériumának érvényesülése érdekében, hogy az emberi élet mindig cél legyen, soha sem eszköz,
-- nem képes jóvátenni az ártatlanul kivégzettek esetében elkövetett tévedést,
-- bűnbakképző hatása miatt nem ösztönzi a társadalom megfelelő tagjait és intézményeit abban, hogy világossá tegyék felelősségüket az elkövetőt a tettéig vezető úton.

Különösen az utóbbi szempont értelmében az evangélikus egyház is keresi a helyét és szerepét azok közt a társadalmi szereplők közt, akik körülveszik a mindenkori tetteseket és áldozatokat. Hagyományos oktató-nevelő és hitéleti feladataihoz kapcsolódva azért tart fenn börtönlelkészi státuszokat, mert meggyőződése, hogy Jézus kereszthalálának értelme a bűn és bűnhődés, bűnelkövető és áldozat kapcsolatában különösen elmélyül. Jézus Krisztus ártatlan elítéltként halt meg igazakért és bűnösökért egyaránt. Isten szeretetének és bűnbocsánatának lehetséges megtapasztalásától senkit sincs jogunk megfosztani életének kioltásával.

 

2. A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről

A bűntettek súlyukkal arányos büntetést érdemelnek, amelynek során figyelembe kell venni mind az elkövető, mind az áldozat védelmét. Az áldozat (társadalom) védelméhez tartozik, hogy a tettes ne követhessen ill. kövessen el újabb bűntetteket, a bűnelkövető védelméhez tartozik emberi jogainak biztosítása, amely a későbbiekben keretet adhat a tettével való őszinte szembenézésre, gondolkodásmódjának vagy személyiségének kedvező irányú megváltozására is.

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés esetén csupán az elkövetett bűn büntetése történik meg, amely a reménytelenség révén az esetleges őszinte bűnbánat állapota után is megfosztja az elítéltet a szabadság minden esélyétől, a társadalmat pedig az elkövető személyes és aktív jóvátételi szándékának megvalósulási lehetőségétől.  

Figyelembe véve, hogy a nem tényleges életfogytiglani szabadságvesztés csupán az évtizedek multáni feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét jelenti, amely a gondos -- és az elítélt személyiségváltozásának vizsgálatát is magában foglaló, azaz az aktuális állapotnak megfelelőbb -- bírói mérlegelés függvénye, ez a büntetési forma perspektívikusabb mind az emberi jogokhoz kapcsolható remény biztosítása, mind a büntetés-végrehajtás nevelő munkájának hatékonysága tekintetében.