A 2016. évi tavaszi Hitoktatási Továbbképzési Nap programja:

 

Élmények a hitoktatásban

 


Imádság és éneklés – a hitoktatás két fontos része, melyek élménye nélkülözhetetlen a hittanórán. Bábozás és élménypedagógia – az élményeket közvetítő két lehetséges módszer. Az idei tavaszi hitoktatói továbbképzési napon ezekről a gyakorlati kérdésekről lesz szó, mind az iskolai, mind a gyülekezeti hitoktatást szem előtt tartva.

 

Program:

 Imádság a hitoktatásban
Az imádság párbeszéd. Találkozás Isten és az ember között. Számtalan formája, útja létezik. A csendből születik és oda is tér vissza. Egy életen át gyakorolgatjuk. Szép pillanatok, ahogyan a kisgyermekek először imádkoznak – magától értetődő természetességgel. Azután később tabukérdéssé lesz az imádkozás. Hittanórákon, csendesnapokon próbáljuk tanítani a fiataloknak az imádság kultúráját. Hogyan lehet ezt jól csinálni? Úgy, hogy ne érezzék kényszernek, se felszínes liturgikus cselekedetnek? Mi minden lehet imádság? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk majd, és közösen fogalmazunk meg olyan imádságokat, amelyeket hazavihetünk magunkkal, másoknak.
Csoportvezető: Dr. Varga Gyöngyi, lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense

 
Hogyan énekeljünk együtt a hittanórán? Módszertani javaslatok az énekek tanulásához
A csoportfoglalkozáson az alábbi témákról lesz szó: az ének mint Isten ajándéka, éneklés és énektanítás a hittanórán, dramatizált énekek, énektanítás történetmeséléssel, a mutogatós énekek, a refrénes énekek, a felelgetős éneklés, hangszerek a hittanórán. A foglalkozás során konkrét énekeket is tanulunk, miközben gondolunk azokra a hitoktatókra is, akik nem mernek énekelni, vagy úgy érzik, hogy (még) nem tudnak.
Csoportvezető: Deák Gabriella, etika- és énektanár, a Kispesti Evangélikus Gyülekezet kántora és hitoktatója

 
Bibliai bábos foglalkozás
Gyakorlati foglalkozás keretében a résztvevőknek lehetőségük lesz megismerkedni a különböző bábfajtákkal, azok készítésével, mozgatásával és a bábjátszás sajátosságaival. Ismeretet szerezhetnek a bábelőadáshoz szükséges dramaturgiai és rendezői munkákról és olyan kérdésekről, mint például a bábfajták kiválasztása a megjelenítendő történethez, a mozgás-zene-fények-színpad tervezése, és bábtechnikák alkalmazása. Mi a báb, mire jó a báb, mikor alkalmazzuk, mikor ne alkalmazzuk, melyek a báb legfontosabb felhasználási lehetőségei – alapkérdésekről az elinduláshoz. A pünkösdi történet konkrét megjelenítése a bábszínpadon.
Csoportvezető: Krista Anita, bábszínész, szociálpedagógus, a Budapest Bábszínház tagja

 
Élménypedagógia lehetőségei a hitoktatásban, saját élményű bemutató műhely
Az élménypedagógia korunk divatos módszere? Mi az igazi célja, s az hogyan egyeztethető össze keresztyén értékrendünkkel? Sorolhatnám tovább, ha kérdésed van a módszerrel kapcsolatban ezen a műhelyen választ találhatsz rá. Saját élményen keresztül alkothatsz véleményt a keresztyén alkalmazásról, meglátod honnan ered és mi célból jött létre. Tapasztalatot szerzel a 45 perces iskolai keretek közötti működéséről aminek fókuszpontjában a hitoktatás áll. Azonnal használható és kipróbálható óraterveket kapsz, mit kipróbálhatsz a saját csoportodban, és első kézből tapasztalhatod, hogy mennyire illik ez a módszer hozzád. A foglalkozást 3 szóban összefoglalva, amit itt biztos megtalálsz, az a hit, élmény és a tanulság.
Csoportvezető: Surányi Zoltán, szociális munkás, élménypedagógus, a Keresztény Élménypedagógiai Műhely ötletgazdája

 

 

Élmények a hitoktatásban –

Hitoktatási továbbképzést tartottak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen

 
Létrehozva: 2016.04.21. 12:05, frissítve: 2016.04.21. 13:14
Fotó: Rosta Izabella, szöveg: Kodácsy Simon Eszter, Füller Tímea, Zsugyel-Klenovics Katalin
 
Budapest – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógia Tanszéke 2016. április 16-án rendezte meg ebben a félévben a hitoktatási továbbképzést. A nap témája a következő volt: Élmények a hitoktatásban. A továbbképzésen a 60 résztvevő – hittanárok és lelkészek – három csoportban mélyedhettek el az imádság, az éneklés, a bábozás és az élménypedagógia kérdéseiben szakemberek vezetésével. Az alábbiakban két élménybeszámolót olvashatunk Füller Tímea és Zsugyel-Klenovics Katalin tollából.
 
 

A játék az gyönyörű” (Füller Tímea)

Bábozni jó! Ezt már az óvodában is tudja minden gyerek. Bábozni maga a csoda, hiszen együtt van benne a mese, a játék, az alkotás öröme. A bábjáték a pillanat szülötte, a soha máskor ugyanúgy meg nem ismételhetőség varázsa. Ki tudja, hogyan és miért felejti el az ember mindezt felnőtt korára? Miért tartja hozzá méltatlan dolognak, mintha valami gyerekbetegség lenne? Mindeközben a teremtést szemlélve is csak azt láthatjuk, hogy Isten is mennyire nagy szeretettel, mennyi játékossággal és jókedvvel készítette el a világot.

Azokban az áldott pillanatokban, amikor merünk azok lenni, akiknek Ő – a maga képmására – alkotott bennünket, újra megérezzük azt a jóféle sodró örömöt, amire olyan nagy szükségünk is van az élethez.

Valami ilyen történt velünk az áprilisi bábos pedagógus továbbképzésen. Bár évek óta bábozok, és több találkozón, képzésen részt vettem eddig is, már régen rájöttem, hogy mindig lehet újat tanulni, a közös ötletekben megmártózva felfrissülni, lendületet venni. Ez az alkalom számomra Krista Anita bábszínész világába adott bepillantást. Ámulva és kicsit félve próbálgattuk a csodásan kidolgozott profi bábokat, amelyek az ő kezében olyan elevenné váltak egy pillanat alatt. Én inkább csak kedvtelve cirógattam őket. Erre a szintre kevés esélyt láttam eljutni.

De mivel igazi játékossal volt dolgunk, Anita hamar talált olyasmit is, amitől rögtön sikerélményünk lehetett nekünk, kevésbé gyakorlottaknak is. Egy kupac színes kesztyűvel pillanatok alatt megjelenítettük a teremtést. Nőtt a virág, repült a madár, mászott a csiga, hetykén lépdelt a kakas, hullámzó vízen úszott a méltóságteljes hattyú. Néhány üdítős dobozból egykettőre vidám állatsereglet állt rendelkezésre a játékhoz, és mi – mögéjük bújva – magunk is elcsodálkoztunk, hogy mekkora felszabadító öröm játszani. A gyerekversekre rögtönzött árnyjátékunk közben már nagyokat nevettünk, a jókedv az ajtón túlra is elhallatszott, egyre többen lestek be hozzánk kis irigykedéssel.

A bábkészítésnél pedig meseszép színes gyapjakkal, könnyű és finom textilekkel dolgozva, igazi kis bábegyéniségek születtek a kezünk alatt. A legnehezebb a tevékenységek váltása volt, mert mindent szívesen játszottunk volna még tovább. Talán majd legközelebb. Reméljük, lesz még rá lehetőségünk.

  

 

Élmény volt! (Zsugyel-Klenovics Katalin)

Ezúttal nem csak egy tipikus szófordulat, hogy „élményekben gazdag” napon vehettek részt azok a lelkészek és hitoktatók, akik április 16-án ellátogattak az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógiai Tanszéke szervezésben megtartott továbbképzési napra, hiszen az egész nap az élmények témáját járta körül. A közös imádság, a közös éneklés, a hittanórákon megtapasztalt élmények mellett a bábozással, mint élményszerző módszerrel foglalkoztak az egyes csoportok, illetve az élménypedagógiába kaphattunk bepillantást Surányi Zoltán, a Keresztyén Élménypedagógia Műhely ötletgazdájának segítségével.

Az egyes témák elméleti megalapozása mellett a módszerek kipróbálására is lehetőség nyílt.

Az élménypedagógia módszereivel előkészített 45 perces hittanórán a hitoktatók a hittanosok bőrébe bújva élhették át, valóban élményeket szerezve, az Irgalmas szamaritánus történetét. Az élménypedagógia ugyanis nem csak játékot jelent a hittanórán: a bibliai tartalmak élményszerűsítése a célja, az egyes bibliai történetek üzenetének átélését, élményszerű megélését, ezáltal pedig a történetek mélyebb megértését segíti.

Varga Gyöngyi, az EHE docense az imádság különböző formáival ismertetett meg bennünket, olyan ötletekkel, gyakorlati tanácsokkal lehettünk gazdagabbak a hittanórai imádsággal kapcsolatban, amit már a következő napokban kipróbálhatunk a gyerekek között, de ami a saját imaéletünket, Isten előtti elcsendesedésünket is gazdagíthatja.

A hittanórai éneklés gyakorlatába Deák Gabriella, etika- és énektanár, a Kispesti Evangélikus Gyülekezet kántora vezette be az érdeklődő hitoktatókat. Nem csak a tudományos háttérrel ismertetett meg bennünket, az éneklés fontosságával kapcsolatban, hanem a gyakorlatban is megtapasztaltuk, hogy mit jelent az éneklés közösségformáló ereje, mennyire fontos a gyerekek életében is az énekek vidámságot adó vagy adott esetben vigasztaló, bátorító szerepe.

A sok új impulzus mindnyájunkat felrázott, elgondolkoztatott, lelkesített vagy éppen vitára késztetett. Egy biztos: valódi élményekkel tértünk haza, és ezek az élmények valószínű, hogy hatással lesznek azokra a hittanórákra, amelyekre az elkövetkezendő időben készülünk, és adja Isten, hogy azok az élmények, amiket mi megtapasztaltunk, azok között a gyerekek között is gyümölcsözők legyenek, akiket Isten személyesen a mi gondjainkra bízott.