A Valláspedagógiai Tanszék a Magyarországi Evangélikus Egyház hitoktatói és lelkészei számára rendszeres továbbképzési alkalmakat szervez. A hitoktatási továbbképzési napokra félévente kerül sor.

E helyen a már megtartott alkalmak anyagai (beszámolók, előadások, képek) találhatóak.

 


 

Hitoktatási továbbképzési nap 

2019. április 27.

Hitoktatói nap volt a Hittudományi Egyetemen

 

      Létrehozva: 2019.05.07. 08:01, Frissítve: 2019.05.08. 07:59
    
Szöveg: Soltész - Gáspár Judit,  Fotó: Molnár Kata, Seres-Busi Etelka
Az alkalmon készült fényképek szintén az evangélikus.hu honlapon itt tekinthetőek meg.
 
Budapest – 2019. április 27-én nagy létszámban gyűltünk össze az Evangélikus Hittudományi Egyetem hitoktatási továbbképzési napján. A már öt éve indult, félévente megrendezésre kerülő alkalmon hat előadó nyújtott bepillantást abba, milyen funkciója volt és van a bibliai narratívának, elbeszéléseknek a tanításban, nevelésben.

Először Kustár György beszélt arról, hogy milyen nagy jelentőséggel bírt a történetek megismerése a morális nevelésben az ókori hellén és zsidó oktatásban. Felhívta figyelmünket arra is, hogy a rövid és csattanós történetekkel könnyebben lehet megismertetni a tananyagot a gyerekekkel. 

A második előadásban Csepregi Zoltán mesélt szentekről és mártírokról, létező és fiktív személyekről az egyház kétezer éves történetében. Remek előadást hallhattunk arról, hogy mennyire fontosak az oktatásban ezek a történetek, és hogy hogyan kapnak helyet a jól ismert egyháztörténeti személyek hitvalló tettei a mártírtörténetekben.

Komaság Margit a digitális történetírás módszertanával ismertettet meg minket. Örömteli volt találkozni olyan módszerrel, ami csökkenti a távolságot a pedagógusok és a gyerekek között korunk technikailag gyorsan fejlődő világában. Életünk eseményeit komplett narratívákká építjük és a képek történeteket mesélnek el, melyek több nézőpontból megközelíthetőek. Ezeknek a történeteknek terápiás és identitásépítő szerepük van mindannyiunk életében. A délutáni műhelymunkában gyakorlatban is kipróbálhattuk és megalkothattuk saját történeteinket, mindeközben megtapasztaltuk, hogy milyen nagy szükség van kreativitásra és csapatmunkára ahhoz, hogy remekműveink elkészüljenek.

Egy másik műhelymunkában a festett és rajzolt képek kapcsolódtak össze a történetmesélésben. Szekeres Eszter különös atmoszférát varázsolt papírszínházával az egyetem kápolnájába. 

Kovács Lajos workshopja a hármas fókuszú vizuális nevelési modellre épült. Az élményszerű rajz-módszertan segítségével megvalósuló személyiségfejlesztés remek lehetőség minden hitoktató számára. Mindeközben megtapasztalhatjuk a közös alkotás örömét. 

A nap végén Birkás-Sztrókay Edit tartott előadást az egyháztörténet írott forrásairól. A hitoktatás területén nagy kihívás ennek tanítása, ezért is jelentős, hogy az egyháztörténet oktatása Isten és ember közös története legyen. 

A tavaszi továbbképzési nap után hitben elmélyülve, új módszertani ötletekkel bővült repertoárral vágunk neki a következő tanévnek.

 

Program:

8.45-9.10 érkezés, regisztráció

9.10-9.30 Áhítat, bevezetés

9.30-10.15 Bibliai történetek szerepe az ókori hellén és zsidó oktatásban // Kustár György előadása

10.15-10.30 szünet

10.30-11.15 A példák vonzanak, avagy mit mesélt az egyház magáról a vértanúk korátólfogva // Csepregi Zoltán előadása

11.15-12.00 Digitális történetmeséléssel az identitás fejlesztéséért // Komaság Margit előadása

12.00-12.45 Ebéd

12.45-14.15 I. Műhelymuka-blokk

I/a„Alkossuk meg történeteinket!”-Digitális történetmesélés műhely //Komaság Margit

I/bKamishibai papírszínház atörténetmondáshoz // Szekeres Eszter

14.15-14.30 szünet

14.30-16.00 I. Műhelymuka-blokk

II/aHármas fókuszú vizuális nevelésimodell - Noé bárkája // Kovács Lajos módszertani összefoglalója

II/b„Bizonyságtévők fellegében állhatatosan a pályán” (Zsid 12,1) //Birkás-Sztrókay Edit előadása, jegyzetei

 


 Hitoktatási továbbképzési nap                                                                             2018. november 24.

Hitoktatói továbbképzés volt a teológián

Létrehozva: 2018.11.30. 09:12, Frissítve: 2018.11.30. 09:18

Forrás: https://www.evangelikus.hu/hitoktatoi-tovabbkepzes-volt-teologian

Szöveg: Ratkay Dorottya, fotó: Molnár Kata

Budapest – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Valláspedagógia Tanszéke továbbképzést szervezett a hitoktatók és lelkészek számára. A félévente megrendezésre kerülő továbbképzési nap témája minden alkalommal egy hitoktatásban előforduló, olykor nehézséget okozó gondolatkör, ezúttal a teremtett világ és az ember volt. Most is több nézőpontból világították meg a témát, segítséget nyújtva az iskolai feldolgozáshoz.

Az idei továbbképzés részben az EHE, részben a Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért Egyesület által koordinált Oikosz - Közös házban élünk! elnevezésű projekt támogatásával valósulhatott meg. 

Az együttlétet indító áhítaton Kodácsy-Simon Eszter tanszékvezető a 8. zsoltár szavait hozta elénk, és adott indító gondolatokat az egész naphoz: a teremtett világra az egyetemes kinyilatkoztatás részeként tekintünk, mely sok mindent megéreztethet velünk, és sugalmazhat számunkra, sőt taníthat is Jézusról, ha azzal a teremtett világgal együtt tekintünk rá, amelybe született.

A biblikus megalapozottságról az Ószövetség tekintetében Varga Gyöngyi, az EHE Ószövetségi Teológia Tanszékének docense gondoskodott. Az élők földje az Isten állatkertje: teremtésvédelem az Ószövetség világában címmel meghirdetett előadásában arról beszélt, hogy az Ószövetség népének mindennapi életében milyen fontos szerepet töltött be a természet, nem kis hangsúlyt fektetve a természeti környezet megóvására.

Halász Zsolt teológusdoktorandusz előadásának címe A teremtett világ az Újszövetségben volt, és olyan kérdések sokaságát járta körül, mint például, hogy van-e különbség az Ószövetség és az Újszövetség világképe között a teremtett világra nézve, s ha van, akkor miben áll ez a különbség? És hogy miként viszonyulnak az evangéliumok írói, illetve maga Jézus a külvilág elemeihez, a természethez?

Botos Barbara klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár az éghajlatváltozás kutatásába vezette be a hallgatóságot látványos szemléltetőeszközök segítségével. Mindeközben a teremtésvédelem terén az egyéni felelősségünkre hívta fel a figyelmet a társadalmi, gyülekezeti vagy hittancsoportjainkban.

Laczkó Zsuzsanna szerzetes tanárnő előadása A Szent (újra)felfedezése a mindennapokban címet viselte. Előadásában úgy tekintett arra a 13,8 milliárd éves folyamatra, melynek során a Föld elérte jelenlegi állapotát, hogy minden mozzanathoz egy bibliai szöveget illesztett, ezzel is alátámasztva a Szent jelenlétét mindennapi dolgainkban.

A nehéz teológiai és közéleti felvetések után a szünetben és az ebédidőben jó volt ismerős arcokkal találkozni, régi csoporttársakat köszönteni és a hitoktatás mindennapjaiban felmerülő problémákat megosztani egymással.

A délutáni idősávban kis csoportokban öt különböző műhelymunka közül kettőt lehetett választani.

Lelki környezet-véd-elem című műhelymunka Komáromi Erzsébet Katalinművészetterapeuta vezetésével egy különleges, saját élményű nehézségeket feldolgozni segítő művészeti technikát mutatott be.

A Zöldülő gyülekezetek munkacsoport Szűcs Kinga teológus segítségével a gyülekezetek környezettudatosságának ötletbörzéjével járult hozzá környezetünk állapotának megőrzéséhez, céljaink hatékony eléréséhez.

Az Egészséges testápolás csoport Viktor Anna tanárnő vezetésével a testápolás természetes, hulladékmentes kérdéskörét járta körül, mely nem könnyű, de persze nem is lehetetlen. Mindehhez gyakorlati tanácsokkal, ötletekkel is szolgált.

Bibliai ételkóstoló, avagy teríthetünk-e asztalt hittanórán? témában Fördős Kata hitoktató segítségével kaphattunk új ötleteket. Az ételalapanyagok megismerése után ételkészítés következett, majd – mint a hittanórákon is – vidám kóstolással fejeztük be a napot.

Ez (nem) játék! címmel a Gémklub társasjátékbolt munkatársai segítségével több jópofa, hittanórán is használható játékot lehetett kipróbálni. A készségfejlesztőtől a stratégiai játékokon át a kártyajátékokig minden megtalálható volt.

Rengeteg tapasztalattal, élménnyel, impulzussal hazatérve várjuk a következő hitoktatói továbbképzést, és mindenkit biztatok, hogy aki most nem tudott részt venni ezen a tanácskozáson, jöjjön el legközelebb, és legyen részese ennek a lelket üdítő napnak.


A teremtett világ és az ember


Ember és környezete a teremtésüktől fogva dinamikus kapcsolatban állnak egymással. Alakítják egymást, formálják a másik külső megjelenését és belső értékeit, miközben magukon is változásokat visznek végbe. Mit jelent az Isten-ember-teremtett világ kapcsolat ma, s mit jelentett korábban? Hogyan alakíthatja ennek a kapcsolatnak tudatosítása a jövőnket, s azoknak a fiataloknak a világnézetét, akikkel foglalkozunk? Az idei őszi hitoktatói továbbképzési napon az ember és a teremtett világ közötti köteléket vesszük nagyító alá, s ennek a hittanórai megjelenítéséhez keresünk szempontokat és ötleteket.

Program: 

8.45-9.10 érkezés, regisztráció

9.10-9.30 Áhítat, bevezetés

9.30-10.00 Az élők földje és Isten állatkertje: Teremtésvédelem az Ószövetség világában letölthető

10.00-10.30 A teremtett világ az Újszövetségben letölthető

10.30-10.45 szünet

10.45-11.30 Változó világunk és az ember letölthető (kiegészítő háttéranyagok a program végén)

11.30-12.00 A Szent (újra)felfedezése a mindennapokban letölthető

12.00-12.45 Ebéd

12.45-14.15 Műhelymunka I.:

I/a Lelki környezet-véd-elem; I/b Zöldülő gyülekezetek; letölthető I/c Egészséges testápolás

14.15-14.30 szünet

14.30-16.00 Műhelymunka II.:

II/a Lelki környezet-véd-elem II/b Bibliai ételkóstoló II/c Ez (nem) játék!

 

Kiegészítő háttéranyagok a Változó világunk és az ember című előadáshoz:

- elmélet

- film

- szemléltetés


Az élők földje és Isten állatkertje: teremtésvédelem az Ószövetség világában // Varga Gyöngyi (lelkész, tanár) A természet minden bizonnyal nagyon fontos szerepet töltött be az Ószövetség népének mindennapi életében. A Biblia első lapján már találkozunk a természettel, a második teremtés-elbeszélésből pedig kiderül, hogy Isten az embert környezetéért való felelősségvállalásra hívja. Az Ószövetség költői szövegeiben az állat- és növényvilág számos faja elevenedik meg előttünk. A 104. zsoltár szerzője Ehnaton fáraó naphimnuszát is „adaptálta” imádságába. Hogyan művelte és őrizte a rá bízott „talpalattnyi” földet a bibliai idők embere? Vajon hogyan tekintett természeti környezetére, az ott fellelhető értékekre és erőforrásokra? Tényleg „tejjel és mézzel folyó föld” volt az ajándékba kapott ország? Milyen közösségi erőfeszítések történtek a bibliai időkben a természeti környezet megóvása érdekében, és milyen formái alakultak ki a fiatal generációk „környezeti nevelésének”? Ezekre és hasonló kérdésekre keressük a választ az előadás keretén belül.

A teremtett világ az Újszövetségben // Halász Zsolt (teológus doktorandusz, személyiségfejlesztő tréner, közgazdász-informatikus) Van-e különbség az Ószövetség és az Újszövetség világképe között? Ha van, akkor miben áll ez a különbség? Miként viszonyulnak az evangéliumok írói, illetve maga Jézus a külvilág elemeihez, a természethez? A teremtéskor az ember kapott egy mandátumot arra vonatkozólag, hogy az Édent művelje és őrizze. Érvényes-e ez a feladatkör ma is? Mire jó, mit közvetít a szentírók szerint a külvilág, benne a bennünket körülvevő természettel? A természet az általános vagy természeti kijelentés forrása; tehát mint ilyenre kell tekintenünk rá. A természet kutatása és védelme nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is, de csakis úgy, hogy az ember ne rombolja azt munkájával, mert végső soron testi és szellemi létének alapvető forrása is.

Változó világunk és az ember // Botos Barbara (klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár, környezettudományi szakember, biológia-angol tanár és református vallástanár) „Ma már nincs helye az éghajlatváltozás tényével kapcsolatos vitáknak, sokkal inkább az egyes országok arra adott válaszaira, cselekvőképességére kerül a hangsúly.” De mit is takar az éghajlatváltozás fogalma, s mely kutatásokra épül? Milyen megfigyeléseknek és elemzéseknek hihetünk, s vannak-e e téren álhírek? Mit tehetünk a megbénító kétségbeesés ellen? Mit tehetnek az egyes országok, s azok társadalmi csoportjai a teremtésvédelem terén? Mennyiben csak a politika terepe, s mennyiben lehet egy gyülekezet vagy egy hittancsoport témája is az éghajlatváltozás kérdése?

A Szent (újra)felfedezése a mindennapokban // Laczkó Zsuzsanna (szerzetesnő, tanár) Ipari, fogyasztói társadalomban élve elveszítettük a természetközeliséget, s ezzel együtt a hétköznapi élet apró csodái iránti érzékünket is. Amikor a Földre tekintünk, nem annyira Isten teremtő szeretetének ajándékát látjuk benne, mint inkább a rendelkezésünkre álló "nyersanyagot". Az előadás során vetünk egy pillantást arra a 13,8 milliárd éves folyamatra, amelynek során Földünk elérte a jelen állapotát, s a csodákat szemlélve keressük a Szent jelenlétét néhány olyan mindennapi dologban, mint például a légzésünk vagy a főzés. Ha ismét megtanulunk csodálkozni, akkor talán nem csupán a katasztrófától való félelemből, hanem a Teremtő iránti szeretettől indíttatva tudunk vigyázni Földünkre.

Lelki környezet-véd-elem // Komáromi Erzsébet Katalin (művészetterapeuta, iparművész), Pap Erika (klinikai szakpszichológus, szimbólumterapeuta) Mindenféle törmelékből, anyagból építünk egészet a képzőművészet – terápiásan is használható – komponáló ereje által. Analógiákat keresünk: hol, kiben, mikor és hogyan hagyunk nyomokat? Mindannyian tele vagyunk sérülésekkel – hogyan tudjuk mindezt átnemesíteni? És építhetünk-e sérülésekből – a sajátjainkból, a világéiból – új értékeket? Melyik érzelemhez, bántáshoz, nehezen elfogadható dologhoz milyen anyagokat tudunk társítani, választani? Hogyan tud új érték, új minőség születni mindebből? Sajátélményű műhely.

Zöldülő gyülekezetek // Szűcs Kinga (teológus, tanár) Gyülekezeteink – méretüknél és szerkezetüknél fogva – ideális keretet nyújthatnak azon kisközösségi törekvéseknek, amelyek környezetünk állapotának megőrzését, az emberi tevékenység által okozott károk enyhítését célozzák. Mit tehetünk ezen célok minél hatékonyabb elérésére közösségeinken belül, illetve hogyan kapcsolódhatunk össze tevékenyen olyan más közösségekkel, amelyek a környezettudatosság útján szeretnének járni? Miben rejlik speciálisan keresztény felelősségünk környezetünkért, és milyen értékeket közvetíthetünk kifelé a fogyasztói látszatérdekekkel szemben? Ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat a műhelymunka során.

Egészséges testápolás // Victor Anna (tanár) „A tested a templomod, tartsd tisztán, hogy a lélek méltóképpen lakhasson benne” (B.K.S. Iyengar) Testápolás természetesen, hulladék nélkül? Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Gyakorlati tanácsok, ötletek, és egy kis kence keverés. Ha hozol egy tégelyt, máris tettél egy lépést a cél felé.


Bibliai ételkóstoló – avagy teríthetünk-e asztalt hittanórán? // Fördős Kata (hitoktató) Miket ettek, ittak a Bibliai korában az emberek? Hogyan tartósítottak? Összeállíthatnánk-e egy menüt a régi kor ételeiből? Be tudnánk e szerezni manapság is az alapanyagokat? Válaszokat keresünk a bibliai ételek bemutatóján lehet, ahol megkóstolhatjátok a mézes datolyát, a kecskesajtot olíva bogyóval és keletlen kenyérrel, készíthettek gyümölcssalátát, kuszkuszt. De megvalósítható-e mindez hittanórán? Ötletek, tapasztalatok, utak egy saját készítésű bibliai szakácskönyv nyomában.


Ez (nem) játék! // Gémklub munkatársai A „világ megmentése”, világok teremtése, valamint a környezetvédelem témája több társasjáték vezérfonalaként megjelenik, s egyre inkább foglalkoztatja a játékok készítőit a környezettudatosság mint téma mellett a fenntartható, környezetbarát előállítás kérdése is. A műhelyen a Gémklub játékmesterei olyan játékokkal ismertetik meg a résztvevőket, melyeket jól lehet alkalmazni a témához illeszkedően a ráhangolódás folyamatában, vagy akár egy projektnapon is. Betekintést nyerhetünk többek között a Photosynthesis, a Sid MEier’s Civilization vagy az Anachrony világába.

Kodácsy-Simon Eszter Evangélikus Hittudományi Egyetem, Valláspedagógia Tanszék


Ki vagyok én? – Hitoktatói szakmai identitástréning

  Forrás: http://www.evangelikus.hu/ki-vagyok-en-hitoktatoi-szakmai-identitastrening    
  Létrehozva: 2018.05.16. 09:29, Frissítve: 2018.05.16. 11:02
  Szöveg: Chikán Katalin, Varga-Tóth Tímea
Budapest – 2018. május 5-én, szombaton továbbképzést szervezett az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógia Tanszéke egyházunk hitoktatói és lelkészei számára. Érdekesnek ígérkezett ez az alkalom is a korábbiakhoz hasonlóan. A téma és a konferencia leírása arra utalt, hogy ezúttal az önismeret, a hitoktatással foglalkozók személye fog a középpontba kerülni.

Annak ellenére, hogy gyülekezetem hitoktatóinak gyűrűjében érkeztem a teológiára, egy kicsit egyedül éreztem magam, mert a közelben nem találtam lelkészkollégát, aztán később is velem együtt csak három lelkész volt jelen. Az én fejemben is sok minden mocorgott: az ároni áldás igehirdetési gondolatai vasárnapra, a másnapi anyák napja a templomi istentiszteleteken, és még számos kifejezhetetlen dolog, amelyek egy hitoktatással is foglalkozó lelkész fejében zúgnak, amikor a hétköznapok végeztével átkapcsol a hétvégi üzemmódra. De épp ezért tartom fontosnak továbbadni: mindegy, hogy mennyi fáradsággal érkezel, mennyi teendő vár még, megéri ott lenni egy-egy ilyen továbbképzésen. Főleg múlt szombaton volt ez hasznos, amikor a „Ki vagyok én?” kérdéskört jártuk körül pszichológusok és teológusok segítségével. Talán nem én vagyok az egyetlen a lelkészi karban, aki keresi, kutatja pont a hitoktatás és a gyülekezeti feladatok kereszttüzében, hogy ki is vagyok én ebben a feladatban. Lelkész testvéreim számára is szeretnénk összefoglalni ezt a továbbképzést egyik gyülekezeti hitoktató-kollégámmal együtt.

A nap kezdőáhítata megadta az alaphangot: Dr. Kodácsy-Simon Eszter gondolatai segítségével Mózes elhívásán keresztül elmélkedhettünk azon, hogy elhívásunkban milyen szerepet is játszik az identitáskeresés. Örültem, hogy azokkal ülhetek ott együtt, akikkel nap mint nap együtt munkálkodunk a tanításban, de mégis külön töltjük az óráinkat, és kevés az a drága idő, amelyet együtt tölthetünk kreatív környezetben, imádsággal, megosztásokkal, egymásra figyeléssel. Szolgatársi szempontból szent időnek tartottam ezt a szombati napot is.

A délelőtt folyamán két előadáson vehettünk részt. Először dr. Kőszeghy Miklós előadását hallgathattuk meg, melynek során a tőle megszokott, humoros módon engedett betekintést az ószövetségi nők és gyerekek életébe. Őt követte dr. Varga Gyöngyi, aki a tanulásról és tanításról, a zsidó emberek múlt- és jövőszemléletéről tartott előadást. 

A három csoportbeszélgetés közül az elsőn dr. Kovács Petra terapeuta segítségével azt boncolgattuk, hogy miért lehet nehéz a hittancsoportunk. Saját rajzaink segítségével különböző csoportbontásban beszélhettük át a felmerülő problémákat, utána pedig le is írtuk különböző szempontokból (pl. szerepek-szereplők, problémás viselkedés, érzelmek-igények) mind a gyerekek, mind a tanárok szempontjából. Nagyon érdekes volt, ahogy rájöttünk, mi az, amit elvárnak tőlünk mint hitoktatótól, hogy milyen szerepet vegyünk fel, és mi mit szeretnénk adni. Igazán összeszedett és tartalmas volt az alkalom, és azt éreztük a végén, hogy még jó lenne beszélni, bővebben kifejteni a kérdést, csak sajnos lejárt az idő. Azt gondolom, sokunkban megfogalmazódott, hogy jó együtt lenni, megosztani a gondokat, ráébredni arra, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, hogy nemcsak rajtunk múlik vagy a gyerekeken egy-egy csoport problémás volta, esetleg a körülmények nem megfelelőek. 

A második csoportfoglalkozáson Csáky-Pallavicini Zsófia pszichológus segített minket abban, hogy különböző kártyák segítségével próbáljunk eljutni egy-egy nagyon fontos pontig a szakmai elhívásunkban, és a végén egy különleges meditáció segítségével foglalhattuk imádságba az ezzel kapcsolatos gondolatainkat. 

A harmadik csoportot dr. Seres-Busi Etelka pedagógus vezette, aki a reflektív pedagógia elméletébe és módszereibe vezette be a résztvevőket, s azt mutatta meg, hogy hogyan segíthet a tudatos önreflexió a szakmai fejlődésben és a hatékonyabb tanításban. Itt is a saját élményeinkkel dolgoztunk, és sok izgalmas felfedezésre juthattunk el, miközben a saját szakmaiságunkat vizsgáltuk meg a tükreinkben. 

Jó volt ebben a szakmai közösségben ismét együtt lenni és lelkileg feltöltődni, megerősödni!

Az evangélikus.hu beszámolója képekkel ide kattintva érhető el.

 


 

Isten kegyelméből szabadon – Nem eladó a gyermek

Létrehozva: 2017.11.23. 08:43, frissítve: 2017.11.28. 08:54
Az alkalomon készült videók is itt tekinthetőek meg.
Az alkalmon készült fényképek szintén az evangélikus.hu honlapon itt tekinthetőek meg.
 
 
Szöveg: Mesterházy Balázs, fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna, Molnár Kata, Jakab Johanna, Nagy Dániel, videó: Győri András Timótheus
 
Budapest – A Lutheránus Világszövetség 2017-es nagygyűlése témájának továbbgondolása adta az idei katechetikai konferencia címötletét, amelyet az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógia Tanszéke és a MEE Katechetikai Munkacsoportja szervezett az idei Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából. A fenti címmel került sor 2017. november 17-18-án arra a színvonalas konferenciára, amely több oldalról járta körbe ezt a témát.

Alaphangként a szabadságról tett fel kérdéseket Dániel próféta története alapján Kodácsy-Simon Eszter, a konferencia főszervezője, akitől azt is hallhattuk, hogy ebben a helyzetben a négy fiatalra (ld. Dán 1) büszkék lehetnek saját maguk, a kísérőik is, illetve maga a király is – hitoktatóként mi sem kell, hogy alább adjuk célkitűzéseinket.

 

Ezután a kegyelem és kényszer, szabadság és törvény szavakat járták körül a szakemberek, elsőként Szabó Lajos, az EHE rektora a gyakorlati teológia felől, majd Trencsényi László, az ELTE pedagógiaprofesszora a neveléstudomány felől. 

Szabó Lajos szépirodalmi illusztrációkkal (Babits Mihály, Szabó Magda), ill. képekkel mutatott rá az egyházbarát generáció nevelésének szükségességére, valamint a kegyelem szépségére és a cselekvő Isten középpontba helyezésére. Előadását talán az a képe foglalja össze, amikor egy templombelsőt látunk, amelynek kupolája felől érkezik a fény: a törvény az épületben van, a szabadság felülről érkezik. 

 

Trencsényi László „játékszakos” egyetemi tanárként nemcsak a játék fontosságára hívta fel figyelmünket, hanem arra is, hogy „a gyermek nem az csinálja, amit akar, de amit csinál, azt akarja”! A Montessori-pedagógia egyik alapszabályát is hangsúlyozta: „a gyermek szabadságának határa annak a csoportnak az érdeke, ahova tartozik”.

 

Gyarmathy Éva neveléslélektani és klinikai szakpszichológus előadása egyszerre szólt a 21. századi igényekről – a szívósságra nevelésről – egy olyan élethelyzetben, amikor a készségek nélküli teljesítmény, a gyors megoldások igénye és a szabad kommunikációs tér jelöli ki a kereteket. Arra biztatta hallgatóságát, hogy képesek legyünk kimozdulni a komfortzónánkból, és tágítsuk fejlődési zónánkat, hogy minél kisebb legyen a veszélyzónánk. 

 

Mérő László, pszichológia tudományágban habilitált matematikus az együttműködés és versengés kérdéskörét járta körül. Életszerű példákkal megvilágítva mutatta be azt, hogy a kooperáció nem mindig szimmetrikus, ill. hogy a versengés se mindig negatív. Érdekesen mutatta be pl. az ellenfél szó kultúrafüggő értelmezését is: Japánban az ellenfél eszköz arra, hogy én magam jobbá váljak, az Egyesült Államokban arra, hogy megtaláljam a saját helyemet a világban, míg Magyarországon egy feltétlenül legyőzendő ellenséget takar.

 

Péntek délben egy kerekasztal-beszélgetésnek is részesei lehettünk, ahol egy evangélikus, egy katolikus és egy metodista intézmény igazgatója vallott az iskolájukban megtapasztalható örömökről és kihívásokról. Vicziánné Salla Ildikó, Holczinger Ferenc és Erős Máté személyében is egy elhivatott oktatásvezetőt és keresztyén embert ismerhettünk meg, akik nem hallgatták el a kényszer és szabadság szülte nehézségeket sem. A Mesterházy Balázs által moderált beszélgetésen különösen hiteles volt hallgatni a különböző vallomásokat a fegyelmi ügyek rendezéséről, illetve a kompetenciahatárok mentén elváló iskolalelkészi és iskolapszichológusi szolgálat meglétéről.

 

A szombati napon Papp Miklós görögkatolikus etikaprofesszor adott elő az értékekről, aki egyaránt hangsúlyozta az elfogadó és sürgető szeretet fontosságát. II. János Pál pápát idézve mondta: „A kultúra az, ami által az ember emberebbé lesz, létezőbbé válik.”

 

Tóth Dániel virtualitásra szakosodott pszichológus nemcsak az okos „kütyük” veszélyeiről szólt, hanem azok lehetőségeiről is, ill. megvilágította azt, hogy mit jelent a virtualitás nekünk (többnyire X- és Y-generációsoknak) és mit a Z-generációs gyermekeinknek. Rámutatott annak a (virtuális) realitására, hogy egy közösségben szorongó kisgyerek egy videojátékban egy kattintásra hadvezérré válhat, és így megélhet más képességeket is. Természetesen esett szó a függőség veszélyeiről is, de a kreativitás növekedéséről, a reakcióidő csökkenéséről, és a multitasking jobb alkalmazásáról is.

 

Bajzáth Mária mesepedagógus a történethallgatási transz állapotot hangsúlyozta, amely gyógyít. Jó tudni, hogy a mese a legjobb énünkkel kapcsol össze bennünket, és javítja a képzelet. A Népmesekincstár Műhely munkája ebben szeretné segíteni a pedagógusokat, hitoktatókat egyaránt.

Az erőszakmentes kommunikációról adott elő a több éve ilyen tematikájú tréningeket tartó Nagy Zoltán, aki végig jelen volt a konferencián. Hangsúlyozta, hogy minden konfliktusban keresnünk kell az igent a nem mögött, ill. biztatott bennünket arra, hogy tanuljuk meg gazdag szókinccsel kifejezni érzéseinket, és erre tanítsuk a ránk bízottakat is.

 

Egy kétnapos konferenciában a kötetlen esti beszélgetések is remek tapasztalatcserére adnak alkalmat, az EHE kápolnájában megtartott teaház, ill. az alagsorban kipróbálható – Tóth Barbara által vezetett – kreatív fényfestés sokunkban megerősítette azt, hogy milyen hatalmas ajándék gyerekekkel foglalkozni.

A konferencia plenáris részén túl színvonalas műhelymunkák gazdagították a résztvevőket. Mindkét délután két blokkban négy lehetőségből választhattak, így összesen négy workshop igényes tartalmával térhettek haza a hitoktatók.

A Kett-pedagógia módszertanáról a pécsi Sipos Edit, a sajátos nevelési igényű tanulókkal való foglalkozásról Majorosné Lasányi Ágnes, az EPSZTI igazgatója tartott workshopot. Nádas Mária Gordon-kutató a hatékony egyéni és csoportmunkához igyekezett eszközöket adni, Thoma László református lelkész a bibliodráma rejtelmeibe vezette be a résztvevőket, Lencse-Csík Orsolya pedig a disputa felhasználásának kreatív lehetőségeit mutatta be.

A szombati előadása után Bajzáth Mária és Tóth Dániel is továbbgondoltatta népes hallgatóságával a mesepedagógiai és virtuálpszichológiai kérdéseket, Papp-Danka Adrienn pedig gyakorlatorientált műhelymunka keretében a digitális eszközök használatának módszertanát tágította.

Nagy Gábor Mápó az élménypedagógiába nyújtott betekintést, majd a játék szerepéről és lehetőségeiről tartott gyakorlati foglalkozást.

Birkás-Sztrókay Edit a Richly Zsolt által alkotott Luther-rajzfilmsorozathoz készített digitális segédanyagot mutatta be, amelynek első öt epizódját december elején a kezünkbe vehetjük. A Közel zenekar Huszák Zsolttal együtt pedig azt a honlapra kerülő egyházi (és ifjúsági) énekekből álló zenei anyagot mutatta be, amely a hitoktatást nagyban segíti.

A Katechetikai Munkacsoport pedig egy hamarosan induló honlapot is szerkesztett, ahol ezentúl egy helyen lesz megtalálható minden evangélikus hitoktatással kapcsolatos információ.

A konferencia e fenti három virtuális ajándékon túl egy lapos hűtőmágnest is átadott a résztvevőknek, amely 77 (!) különböző módon biztatja a ránk bízottakat! Ezt az inspiráló listát az EHE Valláspedagógia Tanszékének munkatársai állították össze, akiknek az egész konferencia szervezését is köszönjük: Kodácsy-Simon Eszter, Seresné Busi Etelka és Balogné Vincze Katalin.

 


A 2017. évi tavaszi Hitoktatási Továbbképzési Nap programja:

 

 Etikai kérdések a hittanórán

 

9.00-9.15 érkezés, regisztráció

9.15-9.45 Áhítat; Etikai és valláspedagógiai alapok – Kodácsy-Simon Eszter

9.45-10.15 Élet kezdete és vége – Szebik Imre

10.15-10.45 A velünk élő cigányok – Forgács István

10.45-11.00 kávészünet

11.00-11.30 Környezetünk és jövőnk – Lányi András

11.30-12.00 Pénz, munka, fiatalok – Szabó B. András

12.00-13.00 ebéd

13.00-16.00 Választható műhelymunkák:

         1. csoport: Fegyelmezés – Pölös Annamária és Kovács Nikoletta

         2. csoport: Projektpedagógia – Tratnyek Magdolna

 

ETIKAI KÉRDÉSEK A HITTANÓRÁN

Forrás: http://www.evangelikus.hu/etikai-kerdesek-hittanoran

Létrehozva: 2017.03.23. 13:11, frissítve: 2017.03.23. 15:25

Szöveg: Birkás-Sztrókay Edit, Harangozó Katalin, fotó: Rosta Izabella

 

 

 

 Budapest – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógia Tanszéke 2017. március 18-án továbbképzési napot szervezett hitoktatók és lelkészek számára Etikai kérdések a hittanórán címmel. Az alkalom elméleti és gyakorlati segítséget is adott a szinte minden órán – előkészítetten vagy váratlanul – felbukkanó etikai problémafelvetések diákot és közösséget építő kezeléséhez.


Kodácsy-Simon Eszter már az áhítatban felhívta a figyelmet Jézus pedagógiájának lényegére: ő valós beszélgetési szituáció megteremtésével előhívta az aktuális „tanuló” azon képességét, mellyel maga tudta megfogalmazni a saját válaszát a felvetődő kérdésekre. Az irgalmas samaritánus példázatát záró jézusi felszólítás – „…te is hasonlóképpen cselekedj!” – minden etikai témára vonatkozik, hiszen a cselekvést áthelyezi az elméletből a jelenre és a választ kereső személyre.

A délelőtti előadások során a 2016 őszén megjelent Értelmes szívvel – etikai kérdések az evangélikus oktatásban című tanulmánykötet több szerzője adott támpontokat egy-egy téma feldolgozásához.

Kodácsy-Simon Eszter Etikai és valláspedagógiai alapok című előadásban hangsúlyozta, hogy nem elegendő a normák, a szabályok átadása, sem az erkölcsi értékek kiemelése, hanem ezeknek a jézusi alapelvekre való épülését kell megmutatnunk, majd összegezte azt a kilenc szempontot, melyek figyelembevételével segíthetjük diákjainkat, hogy „szívük szerint jók legyenek”.

Szebik Imre Az élet kezdete és vége című előadásában elsősorban a tizenéveseket kifejezetten érdeklő témákra – a szexualitással kapcsolatos kérdésekre, a homoszexualitás problematikájára, a „sci-fi” lehetőségeire (pl. klónozás, testátültetés) – tért ki, miközben feldolgozási módokat is ajánlott: szerepjátékot vagy a témák film- és irodalmi élményhez való kapcsolását. Az orvos-bioetikus egyrészt kiemelte, hogy fontos a hitoktató hiteles és korrekt megnyilvánulása az általa el nem fogadott álláspontok bemutatásakor is, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy diákjainkat arra érzékenyítsük, hogy nem kell minden vonatkozásban elfogadniuk a többségi társadalom vélekedését.

Forgács István A velünk élő cigányok című előadásában felvetette a kérdést: „Egy hátrányos helyzetű családban van-e helye a moralizálásnak?” A független romaügyi szakértő kifejtette véleményét, miszerint az állam helyett a helyi közösségek tudnák igazán megoldani hazánkban a cigány-kérdést és ezt komolyan előmozdítaná, ha a protestáns egyházak utat találnának a cigány közösségekhez.

Lányi András író Környezetünk és jövőnk című előadásában elmondta, hogy ma a technológiai választásaink következményeit nem látjuk, így közvetlenül nem érzékeljük a jó és a rossz közti különbséget (pl. nem tudjuk, hogy az autózásunk konkrétan hogyan befolyásolja a sivatagosodást). A filozófus kiemelte, hogy mivel egyre kevésbé az egyén döntésein múlik a jövő, a politikusok döntéseit pedig nem tudjuk ellenőrizni, az erkölcsöt és a politikát nem választhatjuk külön, hanem egyénként részt kell vennünk a politikai folyamatokban.

Szabó B. András lelkész Pénz, munka, fiatalok című előadásában kifejezetten a hittanórák kontextusára koncentrálva mutatott be a gyakorlatban felhasználható segédanyagokat (pl. fotósorozatot, grafikont, beszélgetési témákat), Jézus extrém, a polgári komfortzónánkból kizökkentő példáinak aktualizálására.

A közel 60 részvevő között a hitoktatói munkaközösség formálódását elősegítették a délutáni gyakorlati jellegű foglalkozások. Az egyik, körülbelül 20 fős csoportban Tratnyek Magdolna, az EPSZTI munkatársa a projektpedagógiát és más alternatív tanulási, közösségfejlesztési technikákat (pl. öt soros vers, páros interjú, véleményskála) ismertetett meg.

A résztvevők másik csoportjának délutáni programját Kovács Nikoletta, a Kontyfa utcai iskola igazgatóhelyettese vezette. A beszélgetés témája a fegyelmezés volt. A tapasztalatokat megbeszélve kiderült, hogy a hittanárok gyakran szembesülnek ilyen problémákkal, amelyek egyrészt az objektív körülményekből fakadnak, például a diákokat több osztályból kell összegyűjteni, és sokáig nem alkotnak egy közösséget.

Másrészt a gyerekek is sokszor fáradtak, tele vannak rejtett agresszióval. Nem lehet mindenre kész megoldással szolgálni, de gyakran beválnak a játékok, a tananyag megszokottól eltérő feldolgozása (drámajáték, élménypedagógiai módszerek stb.), vagy akár az is, ha a tanulók szabadon rajzolhatnak a történethallgatás, a beszélgetés közben. A legfontosabb, hogy a tanár és a diákok a tanév elején tisztázzák a szabályokat, és ha kell, akár egy hónapot is szánjanak a közösségépítésre. Az így „elvesztegetett” idő bőven megtérül később, hiszen könnyebb és élvezetesebb egy összetartó csoporttal dolgozni, mint egy olyannal, amelyet állandó konfliktusok terhelnek.

 

 


 

 

A 2016. évi őszi Hitoktatási Továbbképzési Nap programja:

 

Csodák elbeszélései – a hitoktatásban


Valóban száraz lábbal keltek át a zsidók a kivonuláskor a tengeren? Hogyan lehetett elég 5000 embernek két hal és öt kenyér? Tényleg nem fogyott ki a korsóból az olaj? Mit jelentett a beteg ember és a környezete számára a gyógyulása? Mit jelent ez nekünk ma? A csodatörténetekkel való foglalkozás a hitoktatásban az egyik legnehezebb téma, pedig minden korosztály izgalommal várja. Ezen a továbbképzési napon igyekszünk biblikus teológiai és valláspedagógiai segítséget nyújtani a csodák elbeszéléseinek hittanórai feldolgozásához.


Program: 9.00-9.15 érkezés, regisztráció

9.15-9.30 Csodás anyagok – vizuális ráhangolódás

9.30-9.45 Áhítat

9.45-10.15 Világképünk és a csodák

10.15-10.45 A csodák üzenete az Ószövetségben

10.45-11.00 kávészünet

11.00-11.30 Az evangéliumi csodák típusai és üzenetük

11.30-12.00 A gyermek fejlődése és a csodák

12.00-13.00 ebéd (12.45-13.00: további csodás anyagok)

13.00-16.00 1. csoport (30 fő) Padlóképes foglalkozás (Kett-módszer) 2. csoport (20 fő) Bibliai bábos foglalkozás 3. csoport (30 fő) Teológiai beszélgetés a csodákról, szakmódszertani segítség az új hittankönyvek leckéihez

 

CSODÁK A BIBLIÁBAN - CSODÁK AZ ÉLETÜNKBEN

Szöveg: Sefcsikné Dugár Éva (Szekszárd), Jerabek-Cserepes Csilla (Kajárpéc, Győr)

Forrás és további képek: http://www.evangelikus.hu/csodak-bibliaban-csodak-eletunkben

 
 
Budapest – Az idei őszi hitoktatói továbbképzésre 2016. november 19-én, szombaton került sor az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógiai Tanszékének szervezésében. Közel nyolcvanan gyűltünk össze az ország különböző pontjairól hittanárok, lelkészek, pedagógusok, hogy a csoda kérdését körüljárva együtt, egymástól tanuljunk.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A témára való vizuális és lelki ráhangolódásként Raffai Balázs hitoktató, kémiatanár először a Bibliai történetek a laborban (BibLab) című programból adott ízelítőt, melynek célja nem a bizonyítás, hanem az a felismerés, hogy a teremtett világ élettelen anyagai és a természetben működő – néha egyszerű, néha bonyolult, néha meglepő és érdekes – folyamatok mögött is a Teremtő Isten szándéka és gondviselő akarata áll. Majd áhítatában stílszerűen és megkapóan a krisztusi világosság megélésének jellemzőit az égés feltételeivel hozta párhuzamba: az Atya, aki elkezdte bennünk munkáját, aki tűzre lobbantott (égési hőmérséklet), Szentlélek, aki folyamatosan táplálja életünket, a bennünk pislákoló világosságot (oxigén) és Jézus, aki saját életpéldájával önfeláldozó életre hív bennünket(éghető anyag).

A délelőtti – nem csak az értelmünket, hanem a lelkünket is gazdagító – előadások sorozatát Kodácsy-Simon Eszter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem valláspedagógiai tanszékének vezetője nyitotta, aki az emberiség csodához való viszonyát és a világkép változásának összefüggését mutatta be számunkra. Míg az ókori ember fő kérdése a ki? és miért? volt, addig a felvilágosodott ember már a dolgok mögé szeretne látni és leginkább a hogyan? kérdésre szeretne választ kapni. A csoda egyszerre szóltja meg értelmüket és hitünket. Ahhoz, hogy elkerüljük a hit és a tudomány szembeállításának tévútját, el kell fogadnunk, hogy a bibliai elbeszélések lényege nem a csodák végbemenetelének magyarázatában és megértésében, hanem annak a hitvallásnak a felismerésében rejlik, hogy van Valaki, aki kézben tartja és irányítja az eseményeket: pont akkor és pont úgy cselekszik, hogy az Ő terve és akarata nyilvánvalóvá váljon. A csoda túlmutat a természeti törvények (meg)változásán. Az „igazi” csodát a kapcsolatokban történő, egzisztenciális változás jelenti: szabadulást a magány, a félelem, a gőg és sok egyéb rabságunkból. A csodát elsősorban nem érteni kell, hanem átélni, erre hívta Nikodémust is Jézus azon az éjszakán, és erre hív minket is.

Varga Gyöngyi az ószövetségi tanszék tanára az ószövetségi csodák elbeszéléseinek üzenetéről beszélt. „A hit nem annyira a csodák láttán születik az ószövetségi történetekben, sokkal inkább a történelem urában való hit a legnagyobb csoda – hangsúlyozta a bibliai szerzőkkel együtt –, aki az (össze)tört+én-elem-ekből szövi egybe, majd szövi újjá életünket, világunkat.

Cserháti Márta az újszövetségi tanszék tanára az evangéliumi csodákról és azok elbeszéléséről szólt. Összevetette a jézusi csodatételeket korának más csodáival és csodatevőivel, kiemelve Jézus gyógyításaiban a hit szerepét, a személyes kontaktust, a társadalomba való visszahelyezést. Kiemelte továbbá, hogy a csoda aktuális esemény a jelenlevők számára, utólag nem bizonyítható. A csoda a hit tapasztalata, nem pedig bizonyítéka, nem rendkívülisége és megmagyarázhatatlansága teszi fontossá számunkra, hanem az a felismerés, hogy Isten cselekedett velünk.

Csáky-Pallavicini Zsófia a pszichológia, a pedagógia felől közelítette meg a témát, azaz a gyermekek csodához való viszonyáról és a bibliai csodatörténetek tanításának pszichológiai vonatkozásairól beszélt, felhasználva a különböző hitfejlődési elméleteket, ill. Baldermann meglátásait.

A finom ebéd után belevetettük magunkat a gyakorlatba: három különböző csoportfoglalkozás közül választhattak a résztvevők. A „hagyományos” csoportbeszélgetésen Csepregi András, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium iskola-lelkészének vezetésével őszinte, baráti beszélgetés bontakozott ki, ahol egyrészt Isten hatalmának és szeretetének saját, személyes életünkben megtapasztalt csodáját, másrészt hivatásunkban megtapasztalt örömeinket, nehézségeinket oszthattuk meg egymással.

Már többször visszatérő lehetőség volt a bábos foglalkozás Krista Antita bábszínész vezetésével, ahol a bábok fajtáival, készítésével, a bábozás alapvető fogásaival, a hitoktatásban való alkalmazhatóságával ismerkedhettek meg az érdeklődők, ötleteket is gyűjtve a tavasszal megrendezendő bábtalálkozóra.

Újdonság volt a Németországból, Franz Kett teológus-pedagógustól származó úgynevezett padlóképes módszer, melyet Sipos Edit, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola gyakorlati tanára ismertetett a harmadik csoport tagjai számára. A csoportos munkamódszer középpontjában a teremtett és megváltott ember áll, aki közösségben él, talál magára és fedezi fel az élet értelmét. Isten adja élete értelmét és célját, ő hívja meg a közösségre. A módszer leglátványosabb eleme a foglalkozások során elkészülő padlókép, amely a közös alkotás örömére, a közösen választott célra irányítja a figyelmet és lehetőséget ad az elmélyült munkára. A módszer lényegét saját élményen keresztül igyekeztek elsajátítani a csoport tagjai, a foglalkozáson két padlókép is készült.

Beszámoló a foglalkozásról:

Táncoltunk: azaz előre haladtunk, visszaléptünk, mosolyogtunk, izgultunk, helyet kerestünk és helyet adtunk..., merthogy a módszer szerint életünk fontos dolgait, életfeladatait kiskorunktól tanulgatjuk, akár a táncon keresztül is, és ezeket a foglalkozásokon tudatosítanunk kell, lehet. Aztán megkerestük a középpontot: térben és lélekben, azt, ahova, amire figyelmünket irányítani akarjuk, persze előtte alaposan megismertük azt a karikát, amivel kijelöltük azt: azaz az előbbiekhez hasonlóan megfogtuk, vártuk, elfogadtuk, továbbadtuk, elengedtük stb. Ezután választottunk: egy-egy selyemkendőt választottunk, megismertük, játszottunk vele és rácsodálkoztunk (mert csodadolgokra voltak képesek ezek a kendők), majd kapcsolódtunk általuk a középponthoz, ahova a Jézust ábrázoló kendő és világító gyertya került.

És ebben az órában nem csupán megtanultuk, hogy életünk közepe Jézus (legyen, lehet), hanem átéltük ezt. Hasonlóképpen a második foglakozáson, ahol a felénk közelítő, adventben minket megszólító angyallal találkozhattunk, aki Máriához hasonlóan minket is megszólít: „áldott vagy”. E két foglalkozáson való részvétel persze nem tett minket a módszer szakértőjévé, de az élményen túl új lehetőséget mutatott meg a ránk bízott emberek, gyerekek elérésére, s ha megtetszett, belevághatunk a tanulásba.

Hálásak vagyunk, hogy ezen a napon is rácsodálkozhattunk a teremtő Isten alkotásaira, egymás sokszínűségére, a közösség erejére.

Ezúton is köszönjük a szervezők és az előadók munkáját!

 

 


 

A 2016. évi tavaszi Hitoktatási Továbbképzési Nap programja:

 

Élmények a hitoktatásban

 


Imádság és éneklés – a hitoktatás két fontos része, melyek élménye nélkülözhetetlen a hittanórán. Bábozás és élménypedagógia – az élményeket közvetítő két lehetséges módszer. Az idei tavaszi hitoktatói továbbképzési napon ezekről a gyakorlati kérdésekről lesz szó, mind az iskolai, mind a gyülekezeti hitoktatást szem előtt tartva.

 

Program:

 Imádság a hitoktatásban
Az imádság párbeszéd. Találkozás Isten és az ember között. Számtalan formája, útja létezik. A csendből születik és oda is tér vissza. Egy életen át gyakorolgatjuk. Szép pillanatok, ahogyan a kisgyermekek először imádkoznak – magától értetődő természetességgel. Azután később tabukérdéssé lesz az imádkozás. Hittanórákon, csendesnapokon próbáljuk tanítani a fiataloknak az imádság kultúráját. Hogyan lehet ezt jól csinálni? Úgy, hogy ne érezzék kényszernek, se felszínes liturgikus cselekedetnek? Mi minden lehet imádság? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk majd, és közösen fogalmazunk meg olyan imádságokat, amelyeket hazavihetünk magunkkal, másoknak.
Csoportvezető: Dr. Varga Gyöngyi, lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense

 
Hogyan énekeljünk együtt a hittanórán? Módszertani javaslatok az énekek tanulásához
A csoportfoglalkozáson az alábbi témákról lesz szó: az ének mint Isten ajándéka, éneklés és énektanítás a hittanórán, dramatizált énekek, énektanítás történetmeséléssel, a mutogatós énekek, a refrénes énekek, a felelgetős éneklés, hangszerek a hittanórán. A foglalkozás során konkrét énekeket is tanulunk, miközben gondolunk azokra a hitoktatókra is, akik nem mernek énekelni, vagy úgy érzik, hogy (még) nem tudnak.
Csoportvezető: Deák Gabriella, etika- és énektanár, a Kispesti Evangélikus Gyülekezet kántora és hitoktatója

 
Bibliai bábos foglalkozás
Gyakorlati foglalkozás keretében a résztvevőknek lehetőségük lesz megismerkedni a különböző bábfajtákkal, azok készítésével, mozgatásával és a bábjátszás sajátosságaival. Ismeretet szerezhetnek a bábelőadáshoz szükséges dramaturgiai és rendezői munkákról és olyan kérdésekről, mint például a bábfajták kiválasztása a megjelenítendő történethez, a mozgás-zene-fények-színpad tervezése, és bábtechnikák alkalmazása. Mi a báb, mire jó a báb, mikor alkalmazzuk, mikor ne alkalmazzuk, melyek a báb legfontosabb felhasználási lehetőségei – alapkérdésekről az elinduláshoz. A pünkösdi történet konkrét megjelenítése a bábszínpadon.
Csoportvezető: Krista Anita, bábszínész, szociálpedagógus, a Budapest Bábszínház tagja

 
Élménypedagógia lehetőségei a hitoktatásban, saját élményű bemutató műhely
Az élménypedagógia korunk divatos módszere? Mi az igazi célja, s az hogyan egyeztethető össze keresztyén értékrendünkkel? Sorolhatnám tovább, ha kérdésed van a módszerrel kapcsolatban ezen a műhelyen választ találhatsz rá. Saját élményen keresztül alkothatsz véleményt a keresztyén alkalmazásról, meglátod honnan ered és mi célból jött létre. Tapasztalatot szerzel a 45 perces iskolai keretek közötti működéséről aminek fókuszpontjában a hitoktatás áll. Azonnal használható és kipróbálható óraterveket kapsz, mit kipróbálhatsz a saját csoportodban, és első kézből tapasztalhatod, hogy mennyire illik ez a módszer hozzád. A foglalkozást 3 szóban összefoglalva, amit itt biztos megtalálsz, az a hit, élmény és a tanulság.
Csoportvezető: Surányi Zoltán, szociális munkás, élménypedagógus, a Keresztény Élménypedagógiai Műhely ötletgazdája

 

 

Élmények a hitoktatásban –

Hitoktatási továbbképzést tartottak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen

 
Létrehozva: 2016.04.21. 12:05, frissítve: 2016.04.21. 13:14
Fotó: Rosta Izabella, szöveg: Kodácsy Simon Eszter, Füller Tímea, Zsugyel-Klenovics Katalin
 
Budapest – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógia Tanszéke 2016. április 16-án rendezte meg ebben a félévben a hitoktatási továbbképzést. A nap témája a következő volt: Élmények a hitoktatásban. A továbbképzésen a 60 résztvevő – hittanárok és lelkészek – három csoportban mélyedhettek el az imádság, az éneklés, a bábozás és az élménypedagógia kérdéseiben szakemberek vezetésével. Az alábbiakban két élménybeszámolót olvashatunk Füller Tímea és Zsugyel-Klenovics Katalin tollából.
 
 

A játék az gyönyörű” (Füller Tímea)

Bábozni jó! Ezt már az óvodában is tudja minden gyerek. Bábozni maga a csoda, hiszen együtt van benne a mese, a játék, az alkotás öröme. A bábjáték a pillanat szülötte, a soha máskor ugyanúgy meg nem ismételhetőség varázsa. Ki tudja, hogyan és miért felejti el az ember mindezt felnőtt korára? Miért tartja hozzá méltatlan dolognak, mintha valami gyerekbetegség lenne? Mindeközben a teremtést szemlélve is csak azt láthatjuk, hogy Isten is mennyire nagy szeretettel, mennyi játékossággal és jókedvvel készítette el a világot.

Azokban az áldott pillanatokban, amikor merünk azok lenni, akiknek Ő – a maga képmására – alkotott bennünket, újra megérezzük azt a jóféle sodró örömöt, amire olyan nagy szükségünk is van az élethez.

Valami ilyen történt velünk az áprilisi bábos pedagógus továbbképzésen. Bár évek óta bábozok, és több találkozón, képzésen részt vettem eddig is, már régen rájöttem, hogy mindig lehet újat tanulni, a közös ötletekben megmártózva felfrissülni, lendületet venni. Ez az alkalom számomra Krista Anita bábszínész világába adott bepillantást. Ámulva és kicsit félve próbálgattuk a csodásan kidolgozott profi bábokat, amelyek az ő kezében olyan elevenné váltak egy pillanat alatt. Én inkább csak kedvtelve cirógattam őket. Erre a szintre kevés esélyt láttam eljutni.

De mivel igazi játékossal volt dolgunk, Anita hamar talált olyasmit is, amitől rögtön sikerélményünk lehetett nekünk, kevésbé gyakorlottaknak is. Egy kupac színes kesztyűvel pillanatok alatt megjelenítettük a teremtést. Nőtt a virág, repült a madár, mászott a csiga, hetykén lépdelt a kakas, hullámzó vízen úszott a méltóságteljes hattyú. Néhány üdítős dobozból egykettőre vidám állatsereglet állt rendelkezésre a játékhoz, és mi – mögéjük bújva – magunk is elcsodálkoztunk, hogy mekkora felszabadító öröm játszani. A gyerekversekre rögtönzött árnyjátékunk közben már nagyokat nevettünk, a jókedv az ajtón túlra is elhallatszott, egyre többen lestek be hozzánk kis irigykedéssel.

A bábkészítésnél pedig meseszép színes gyapjakkal, könnyű és finom textilekkel dolgozva, igazi kis bábegyéniségek születtek a kezünk alatt. A legnehezebb a tevékenységek váltása volt, mert mindent szívesen játszottunk volna még tovább. Talán majd legközelebb. Reméljük, lesz még rá lehetőségünk.

  

 

Élmény volt! (Zsugyel-Klenovics Katalin)

Ezúttal nem csak egy tipikus szófordulat, hogy „élményekben gazdag” napon vehettek részt azok a lelkészek és hitoktatók, akik április 16-án ellátogattak az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógiai Tanszéke szervezésben megtartott továbbképzési napra, hiszen az egész nap az élmények témáját járta körül. A közös imádság, a közös éneklés, a hittanórákon megtapasztalt élmények mellett a bábozással, mint élményszerző módszerrel foglalkoztak az egyes csoportok, illetve az élménypedagógiába kaphattunk bepillantást Surányi Zoltán, a Keresztyén Élménypedagógia Műhely ötletgazdájának segítségével.

Az egyes témák elméleti megalapozása mellett a módszerek kipróbálására is lehetőség nyílt.

Az élménypedagógia módszereivel előkészített 45 perces hittanórán a hitoktatók a hittanosok bőrébe bújva élhették át, valóban élményeket szerezve, az Irgalmas szamaritánus történetét. Az élménypedagógia ugyanis nem csak játékot jelent a hittanórán: a bibliai tartalmak élményszerűsítése a célja, az egyes bibliai történetek üzenetének átélését, élményszerű megélését, ezáltal pedig a történetek mélyebb megértését segíti.

Varga Gyöngyi, az EHE docense az imádság különböző formáival ismertetett meg bennünket, olyan ötletekkel, gyakorlati tanácsokkal lehettünk gazdagabbak a hittanórai imádsággal kapcsolatban, amit már a következő napokban kipróbálhatunk a gyerekek között, de ami a saját imaéletünket, Isten előtti elcsendesedésünket is gazdagíthatja.

A hittanórai éneklés gyakorlatába Deák Gabriella, etika- és énektanár, a Kispesti Evangélikus Gyülekezet kántora vezette be az érdeklődő hitoktatókat. Nem csak a tudományos háttérrel ismertetett meg bennünket, az éneklés fontosságával kapcsolatban, hanem a gyakorlatban is megtapasztaltuk, hogy mit jelent az éneklés közösségformáló ereje, mennyire fontos a gyerekek életében is az énekek vidámságot adó vagy adott esetben vigasztaló, bátorító szerepe.

A sok új impulzus mindnyájunkat felrázott, elgondolkoztatott, lelkesített vagy éppen vitára késztetett. Egy biztos: valódi élményekkel tértünk haza, és ezek az élmények valószínű, hogy hatással lesznek azokra a hittanórákra, amelyekre az elkövetkezendő időben készülünk, és adja Isten, hogy azok az élmények, amiket mi megtapasztaltunk, azok között a gyerekek között is gyümölcsözők legyenek, akiket Isten személyesen a mi gondjainkra bízott.

 

 

 


 

A 2015. őszi Hitoktatási Továbbképzési Nap programja:

 

Evangélikus hitoktatás a középiskolában

- nem csak középiskolában tanítóknak

 

Idén nyáron jelent meg a középiskolai hittankönyvek második része, így a 9. és 10. osztályban már az új könyvekből taníthatnak a lelkészek és hittanárok. A hitoktatási továbbképzési napok következő alkalmán ezekben a könyvekben megjelenő témák teológiai alapjait vizsgáljuk meg részletesen, az általuk felvetett kérdéseket vitatjuk meg, s azok tanítási módszertanáról is beszélünk. Emellett szó lesz a megváltozott tantervek érettségire gyakorolt következményeiről is.

A továbbképzési nap előadói nagyrészt a könyvek szerzői lesznek, ezzel is szeretnénk megteremteni a konstruktív, alapos és őszinte párbeszéd lehetőségét, melynek pozitív hatása lehet a könyvekre nézve éppúgy, mint egyéni hitoktatási gyakorlatainkra.

A továbbképzési napra szeretettel várjuk azokat a lelkészeket és hitoktatókat is, akik nem középiskolában tanítanak, hiszen a könyvekben megfogalmazott témák általános iskolai és gyülekezeti közegben is előkerülnek, s háttérismeretként hasznos segítséget nyújthatnak hitoktatási gyakorlatukhoz.

 

Időpont: 2015. november 28.

Helyszín: Evangélikus Hittudományi Egyetem, 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.

 

Program:

10.00-10.10

Áhítat – Gáncs Péter

10.10-10.30

A középiskolai hitoktatás koncepciójáról – Kodácsy-Simon Eszter

10.30-11.30

Párválasztás, házasság, család: kihívások és értékek a 10. osztályos hittankönyvben – Béres Tamás

 

Szünet

11.45-12.30

Valláson innen - kamaszkoron túl? Fejlődéslélektani szempontok az érett hitre nevelésben – Csáky-Pallavicini Zsófia

12.30-13.15

Karácsonytól pünkösdig: ünnepek a 9. osztályos hittankönyvben – Csepregi András

 

Ebéd

14.00-14.30

A parancsolatoktól a gyógyulásokig: a középiskolai hittankönyvek metodikájáról – Simon Attila

14.30-15.00

Példák a 11. osztályos hittankönyv Lutherről szóló fejezeteiből – Réz-Nagy Zoltán

15.00-16.00

Az érettségiről – Sólyom Anikó

 Az evangélikus honlap beszámolója az alkalomról :

 

A hit mérföldkövei – az új középiskolai hittankönyvekről

Forrás: www.evangelikus.hu

Létrehozva: 2015.12.03. 08:34, frissítve: 2015.12.03. 08:34

Fotó: Adámi Mária, szöveg: Seben Glória iskolalelkész, Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium

Budapest – Hitoktatók, iskolalelkészek, gyülekezeti lelkészek és a szerzők gyűltünk össze 2015. november 28-án, szombaton az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE), hogy közösen átgondoljuk az új középiskolai hittankönyvek teológiai tartalmait, szakmai előadásokat hallgassunk, és együtt imádkozzunk az új egyházi év kezdete előtt néhány órával.

 

Gáncs Péter elnök-püspök áhítata nyitotta meg az eseményt, melyet Szemerei János püspök úr is megtisztelt jelenlétével. Az örök élet vasárnapi evangéliumról (Mt 25,37-51) szólva Gáncs Péter hangsúlyozta, hogy olyan szolgák vagyunk, akik azt az eledelt adják a rájuk bízottaknak, melyből maguk is élnek.

Kodácsy-Simon Eszter, a Katechetikai Munkacsoport vezetője, bevezetésében felidézte az új hittan tantervek koncepcióját, fő szempontjait és céljait. Kiemelt cél volt, hogy a korábban két tanévre korlátozódó bibliaismeret helyett most a Biblia a tanulmányok teljes ideje alatt a diákok kezében legyen, alapvető tájékozódási pontként Isten és önmaguk megismerésének folyamatában. Ehhez az is fontos, hogy a tankönyvek folyamatosan szem előtt tartsák a diákok életkérdéseit és élethelyzetét.

Béres Tamás, az EHE egyetemi tanára vezette elő a 10. osztályos Láss! hittankönyv vitára is okot adó fejezetét. A házasság, párválasztás, szerelem és szexualitás kérdésköre érzékeny, ugyanakkor minden 16 éves diákunkat belülről feszítő téma, ezért fontosnak látták a szerzők, hogy erről több leckén át is szó essék, a megfelelő bibliai szövegek alapján. A szerzőgárda nagy hangsúlyt helyezett az életre szóló elkötelezettség felbecsülhetetlen értékére, ugyanakkor tartózkodtak a fiatalokkal szemben az előírásoktól. Talán ez a téma mozgatta meg leginkább a hallgatóságot, a hozzászólások során új szempontokkal gazdagodtunk. Számomra a leginkább felemelő mégis az a kölcsönös nyitottság és szeretetteli légkör volt, amelyben a véleményeket tudtuk ütköztetni.

Csáky-Pallavicini Zsófia, az EHE pszichológia tantárgyának oktatója a serdülőkorra jellemző pszichológiai sajátosságokról beszélt, kiemelve, hogy a kamaszok provokatív kérdéseit nem szabad gyorsérlelésű, kész válaszokkal agyoncsapnunk. Érett, elkötelezett hívő akkor lehet belőlük, ha melléjük szegődünk a kérdések és kételyek által szegélyezett ösvényen, és őszinte tanúként vállaljuk emberségünket, saját sebezhetőségünket.

Csepregi András, a Fasori Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze, a 9. osztályos hittankönyv Ünnepek fejezetéből a karácsonyt emelte ki, ahol is a két evangéliumi születéstörténet felfedezésével vezethetjük be a fiatalokat a gondolkodó hit világába.

Simon Attilától, fasori gyülekezeti hitoktatótól, korábbi iskolalelkésztől arról hallhattunk, hogy a mai iskolások információhiány helyett információtöbblettel rendelkeznek, így a hittan feladata nem egyszerűen ennek az információ-mennyiségnek a növelése, sokkal inkább az információk rendszerezésére szolgáló vilánézeti alapok kimunkálása. Az előadó kiemelte, hogy Jézus és tanítványai kapcsolatában több reformpedagógiai elvet és módszert is felfedezhetünk, ezek használatától nincs okunk idegenkedni.

Réz-Nagy Zoltán debreceni lelkész a készülőben lévő 11. osztályos könyv Lutherről szóló fejezeteiből adott ízelítőt, kérdezve egyúttal a jelenlévőket, hogy mennyire tartják ebben a formában jól taníthatónak az anyagot. Luther életrajzának fordulatai és a műveiből vett szemelvények segítségével ismerhetik meg ugyanis a diákok a reformátort.

Az új tantervek nyomán az érettségit is változások érik, ezek lehetőségeiről, kihívásairól beszélgettünk Sólyom Anikó, a Deák téri Evangélikus Gimnázium hittan tanára vezetésével a záró szekcióban.

A konferencia megerősítette bennem mindazt, ami miatt szeretek evangélikus lenni. Mindannyian átéltük ugyanis annak a felelősségét, hogyan tudjuk hitelesen, a maga teljességében átadni az evangéliumot a következő nemzedéknek. Hogyan neveljük valódi értékekre a ránk bízott fiatalokat, mikor a középiskoláinkban tanulók elenyésző hányada hozza magával a családból és/vagy a gyülekezetből a hívő hátteret. Ugyanakkor mozaikcsaládok, az egyik szülő hiánya, családi tragédiák nehezítik az amúgy sem könnyű serdülő éveket. Irreális lenne azt várni az evangélikus oktatási és nevelési intézményektől, hogy egyik napról a másikra „felduzzasszák” a helyi gyülekezetek létszámát, már az is nagy eredmény, ha az érettségizők olyan élményekkel lépnek ki iskoláink kapuin, hogy itt biztonságban, szeretettel foglalkoztak velük, nyitott, őszinte beszélgetésekben vehettek részt.

Magam is evangélikus gimnáziumban érettségiztem, de tizennyolc évesen eszembe sem jutott volna, hogy továbbra is szeretném, hogy közöm legyen az egyházhoz. Isten mégis utánam nyúlt, és már egyetemistaként jutottam el a hitre. Akkor ugrott be sok olyan mozzanat – például Andorka Eszter hittanórái, egy-egy elgondolkodtató film, vagy a Kis Kátéból tanult memoriterek – amelyek ellen kamaszként még tiltakoztam, de fontos mérföldkövek voltak a hitem útján. Ugyanezt szeretném nyújtani saját tanítványaimnak: a hit mérföldköveit, törődést, hiteles jelenlétet, hogy őszintén tudjunk beszélni a tabutémákról is. Hogy elengedhessem őket Istennel találkozni, és ezeket az ajándékokat a maguk számára fölfedeztetni.

 


 

A 2015. tavaszi Hitoktatási Továbbképzési Nap programja:

 

Az élet kezdete előtt és az élet vége után

 

Mi van a halál után? Hol voltam a születés előtt? Hol kezdődik, s mikor ér véget az élet? Honnan jöttünk? Hová megyünk? Kik vagyunk? - Olyan kérdések, amelyek kicsiket és nagyokat is foglalkoztatnak, amelyeket a diákoktól éppoly gyakran hallunk, mint saját magunknak felteszünk. Sokszor ezek a témák okozzák a legfeszültebb, s a legérdekfeszítőbb pillanatokat hittanórán. Menny, pokol, halál, feltámadás, örök élet – egyszerre félelmetes és izgalmas kérdések, melyekhez ismernünk kell a bibliai alapokat éppúgy, mint a dogmatikai hátteret, az ismeretek közvetítésében pedig a tanár segítségére lehet a poimenikai szemlélet.

 

Időpont: 2015. február 28.

Helyszín: Evangélikus Hittudományi Egyetem, 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.

 

Program:

 

10.00-10.15    Áhítat – Szabóné Mátrai Mariann

10.15-10.30    Esettanulmányok – Kodácsy-Simon Eszter

10.30-11.00     Mit mond az Ószövetség minderről? – Varga Gyöngyi

11.00-11.30     Mit mond az Újszövetség minderről? – Bolba Márta

 

11.30-12.00     Szünet

 

12.00-12.30    A közbevetésen innen és túl. Evilági tanítások a túlvilágról. - Béres Tamás

12.30-13.00    Fejlődéslélektani és lelkigondozói megfontolások a gyerekek halállal kapcsolatos élményei körül – Csáky-Pallavicini Zsófia   

13.00-13.30    Kérdések

 

13.30-14.00    Ebéd

 

14.00-14.30    Beteg és haldokló gyermekek kísérése – Némethné Tóth Szilvia

14.30-15.00    Hol voltunk a fogantatás előtt? – Orosz Gábor Viktor

15.00-15.30    Kérdések, zárógondolatok a témáról és a hitoktatásról – Kodácsy-Simon Eszter

 

 

Az evangélikus honlap beszámolója az alkalomról :

 

Beszéljünk a halálról, de hirdessük az életet –

Hitoktatói továbbképzési nap az Evangélikus Hittudományi Egyetemen

Forrás: www.evangelikus.hu

Létrehozva: 2015.03.06. 07:51, frissítve: 2015.03.06. 07:51

Szöveg: Koczor Kinga Dóra, fotó: Kovács Barbara

 

Budapest – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) adott otthont a 2015. február 28-án tartott hitoktatói továbbképzési napnak, amely az élet kezdetéről és végéről szóló kérdéseket tárgyalta. A továbbképző nap azzal a szándékkal jött létre, hogy az evangélikus hitoktatók munkaközösségét, szakmai párbeszédét megteremtse.

 

Szabóné Mátrai Marianna áhítatával kezdődött az alkalom. Az EHE Gyakorlati Intézetének vezetője a tanítványok kiküldéséről szóló bibliai szakaszok alapján kiemelte, hogy Jézus bárányokként küldi a farkasok közé a tanítványokat: fel kell tehát készülni a küldetés nehézségére, de vigyázni kell, nehogy a tanítványok maguk is farkasokká legyenek. Jézus komoly felelősséget helyez a mindenkori tanítványok vállára („Aki titeket hallgat, engem hallgat…”), viszont azt az örömöt is adja ezzel, hogy Isten nevében szólhatunk, és egészséges, a küldöttségi tudatra támaszkodó önbizalmat.

A továbbképző nap szervezője, dr. Kodácsy-Simon Eszter, különböző életkorú gyerekek életkérdéseit mutatta be a mintegy hetven fős hallgatóságnak. Ahogy a példák illusztrálták: a halál, az elmúlás, a túlvilág megkerülhetetlen kérdései az óvodás kortól kezdve izgatják az embert, aki mindig az életkori adottságainak megfelelően gondolkodik a problémáról.

A nap további előadói ezek alapján – a hittanórán is gyakran felmerülő – életkérdések alapján szólaltak meg a dogmatikai vonatkozásokat, a bibliai hátteret, a megfelelő lelkigondozói magatartást bemutatva.

Dr. Varga Gyöngyi az Ószövetség élet-, halál- és túlvilágfelfogását vázolta fel. Az előadó elmondása szerint az Ószövetség elsősorban evilági érdeklődésű, szövegeiben az élet minőségét a teljes, megélt élet, a családi körben méltóságban eltöltött öregkor jelenti. Isten az élet és a halál Ura, akinek hatalma van életet elvenni és (vissza)adni. Ő a saját képmására teremt minden megszülető gyermeket, és ez méltóságot és küldetést ad az emberi életnek. Az elmúlás tényét természetesen kezeli az ószövetségi ember, az élet végességének tudatában él. A feltámadás gondolata – az újszövetségi értelemben – csak a fogság utáni szövegekben jelenik meg, de ezek nem mutatnak egységes teológiai irányvonalat.

Az Újszövetségben viszont – a feltámasztás-történetek, a példázatok és Jézus feltámadása által – központi helyre kerül a halál utáni élet kérdése. Az Emberfia eljövetelével, az ítélettel és az új teremtéssel kapcsolatos várakozások pedig hangsúlyosak Jézus beszédeiben, de az apostoli levelekben és a Jelenések könyvében is. Románné Bolba Márta doktorandusz előadásában kiemelte, hogy az Újszövetség szerint személyes történetünk van Istennel. A pokol és menny kategóriák használatakor tudatosítanunk kell magunkban, hogy lokalitásként vagy állapotként értelmezzük-e ezeket. A pokollal való fenyegetést mindenképp száműznünk kell a hittanórákról, viszont nem szabad elhallgatnunk a cselekedetek fontosságát a kecskék és juhok példázata alapján.

A kérdés dogmatikai megközelítését dr. Béres Tamás adta, aki a túlvilágról szóló evilági tanításokról beszélt. Az élet utáni létet kutató empirikus utak, az élet és halál határterületének jelenségeit vizsgáló tudományosság – vagy éppen szélhámosság – jelen van világunkban. A különböző vallásokban is megjelenik a halál utáni élet gondolata – kérdés, hogy mennyire egyedi a keresztény felfogás a vallásokkal való összehasonlításban. A vallástörténet számos pontján megjelenik a két világot elválasztó mélység gondolata – ahogy a gazdag és Lázár történetének Károlyi-fordítása szerint a két különböző helyre kerülő szereplőt „közbevetés” (a protestáns új fordítás szerint „szakadék”) választja el. Mi, keresztények viszont ezen a ponton az új teremtésre gondolunk. Arra az újjáteremtésre, amely személyes, és ami által úgy tekinthetünk életünk minden napjára, mint ami a jövőben fog kiteljesedni. Ezt az erős fogódzót kell továbbadnunk tanítványainknak.

Csáky-Pallavicini Zsófia gyermek- és ifjúsági szakpszichológus és hittanár a gyerekek halálélményeit mutatta be – a lelkigondozó szemüvegén keresztül. A gyerekek világképe és halálképe párhuzamosan változik a fejlődés során. Viszont minden életkorban kialakulhat félelem, szorongás a halállal kapcsolatban. Ezt felerősíti, ha a felnőtt segítők, szülők letiltják a halálról való beszédet és a gyermekkel közös gyásztól elzárkóznak. A halállal kapcsolatos kérdéseket mindig nyitottan kell fogadnunk, még akkor is, ha nem tudunk rájuk válaszolni. A közös gyász megmutatja a gyermeknek is, hogy van továbblépés a fájdalmas veszteség után.

Személyes, szívbemarkoló kórházi tapasztalatait osztotta meg a hitoktatókkal Némethné Tóth Szilvia mentálhigiénés lelkigondozó. A beteg és haldokló gyerekek segítéséről szólva elmondta, hogy megtiszteltetésnek kell vennünk, ha egy gyerek a halállal, a saját halálával kapcsolatban hozzánk fordul. Viszont feladatunk a haldokló gyerekek szüleinek és testvéreinek kísérése is, olykor egész osztályközösségek – haraggal és bűntudattal teli – gyászának kezelése.

Dr. Orosz Gábor Viktor előadásában a születés előtti élet témáját fejtette ki. Hangsúlyozta, hogy az ember testi létezését nem szabad mellékesnek tekinteni, hiszen a lélek nem létezik a test nélkül, s így az embrió is testi-lelki egységként működik. A fogantatás és fejlődés kontinuitása és a benne rejlő potencialitás miatt nincs olyan pont, amikor elpusztítható lenne a magzat. A Biblia emberi születésről szóló szövegei szintén a kontinuitást hangsúlyozzák, egyben az identitás fontossága is megjelenik bennük, például „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Ugyanakkor tapasztalatunk van a diszkontinuitásról is: a halál eseménye. Isten hűsége viszont biztosítja a folyamatosságot: feltámasztja az embert a halálból.

A szakmai nap folyamán együttgondolkodásra, bátor kérdésfeltevésre buzdította a hallgatóságot Kodácsy-Simon Eszter. Többekben megfogalmazódott, hogy jó lenne helyi szinten is munkaközösségeket kialakítani. A nap házigazdája önszerveződésre bíztatta a jelenlévő pedagógusokat, egyben jelezte, hogy ezután rendszeresen, félévente megrendezik a hitoktatók továbbképző napját.