A Tübingeni Ökumenikus Intézet alapításának ötvenedik évfordulója

 

Az 1964-ben, a II. Vatikáni zsinat fejleményeinek hatására alapított intézet fél évszázados jubileumát január 20-án este rövid konferenciával és utána fogadással ünnepelték. Jelen sorok írója az alkalmon a Societas Oecumenica titkáraként vett részt, Kránitz Mihály professzorral (PPKE HTK), a társaság másik magyarországi tagjával együtt.

Herbert Müther (fizikus), az egyetem prorektora elmondta, hogy az intézet a katolikus teológia egyik kincse, az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd nagyra becsült műhelye. A fizika tudományán kívül nincs még egy intézete az egyetemnek, amelynek ennyi nemzetközi kapcsolata lenne. Az ökumené kutatásának, az egységtörekvéseknek van jövője, hiszen sokkal több köt össze, mint amennyi elválaszt. Az intézet az ökumenikus és a vallásközi párbeszéden túl a természettudományokra is tekint, és a képviselőikkel folytatott párbeszédet is szorgalmazza.

Bernd-Jochen Hilberath professzor, az intézet megbízott igazgatója szerint a zsinaton a nyitás az ökumené iránt „olyan volt, mint a mesében”. Ha nem is tette teljesen magáévá a tübingeni teológusok, köztük az intézetalapító Hans Küng reformjavaslatait, de sokat átvett belőlük. Ugyanakkor máig sem magától értetődő a tanítóhivatal és a teológia viszonya. Költői kérdésként tette fel a következőt: „Az ökumené mozgalom vagy állófogadás?” Továbbá: „Ferenc pápa az ökumenikus tavasz híve?” Mindenesetre a megújulás programját hirdette meg, és 2013-ban nem véletlenül lett az év embere.

Az intézet szoros kapcsolatokat ápol a német protestáns egyházak bensheimi felekezettudományi intézetével és a Lutheránus Világszövetség strasbourgi ökumenikus kutatóintézetével. Kiemelte az 1980 óta működő Societas Oecumenica szerepét, amelyet „az élet ökumenéjével” való foglalkozásra alapítottak, eredetileg intézményi tagokkal. (2004-2006 között a társaság elnöke volt.) A vallásközi párbeszéd még nagyobb hangsúlyt kapott a tübingeni Iszlám Teológiai Központ megalapításával (2011).

Végül a három igazgató pódiumbeszélgetésére került sor: az alapító Hans Küng (1964-1996) a jelenlegi megbízott Hilberath (1996-2013) és a hamarosan helyébe lépő Johanna Rahner, aki a Societas Oecumenica jelenlegi vezetőségének is tagja, és az augusztus 21-26. közötti budapesti konferencia témájának is ötletgazdája. Vagyis: Vitatott katolicitás/egyetemesség – sokszínűség és egység ellentmondásos viszonya.

Küng egykori tübingeni kollégája, XVI. Benedek pápa 2011. évi németországi látogatásával kapcsolatban megjegyezte: a pápa azt mondta a protestáns egyházak képviselőinek, hogy nem hozott ajándékot, pedig szerinte hozhatott volna. A protestáns egyházi hivatal elismerése lehetett volna az ajándék. A nők szerepét és a cölibátust is át kellene gondolni. Ami pedig a vallások egymáshoz való viszonyát illeti, élőszóban megismételte a Világvallások etikája c. könyvében leírtakat: a béke feltétele a vallások közötti béke –, többek között Szíriában és Libanonban is.

Hilberath többek között figyelmeztetett, hogy a megbékélt különbözőséggel nincs vége az ökumenikus erőfeszítéseknek. Kérdés, hogy a közös péteri szolgálat (vagyis nem csupán a római katolikus egyházra vonatkozóan) mit jelentene.

Johanna Rahner külön hangsúlyozta, hogy mennyire örülnek a protestáns testvérek jelenlétének. Kérdés persze, hogy újabb ötven év múlva milyen eredményekről lehet majd beszámolni. Az ökumené, úgy tűnik, hogy a dogmatikai kérdésektől egyre inkább eltolódik az etikai, illetve társadalmi kérdések felé.

Egykori tübingeni ösztöndíjasként, Küng szemináriumának hallgatójaként (1989/1990, az Apostoli hitvallásról) különösen is jó volt visszatérni, huszonhárom és fél év után újra találkozni, és erőt meríteni az augusztus végi konferenciához.

Szentpétery Péter

Kránitz Mihály felvétele