A Societas Oecumenica budapesti konferenciája



A Societas Oecumenica, az ökumené-kutatók európai társasága augusztus 21-26. között tartja XVIII. konferenciáját Budapesten, Egyetemünktől nem messze a Hotel Ébenben (Nagy Lajos király útja 15-17.) Eredetileg Egyetemünk lett volna az alkalom helyszíne, az építési munkák miatt azonban mást kellett keresnünk. A meghívást jelen sorok írója az intézményes tag Ökumenikus Tanulmányi Központ titkáraként adta át 2012-ben, a legutóbbi, belfasti konferencián, az Egyetem vezetésének jóváhagyásával. A Társaság hattagú vezetősége 2013. május 23-25. között látogatást is tett Egyetemünkön, ekkor még úgy volt, hogy a résztvevők egyik fele a Teológus Otthonban lesz elszállásolva. Több szállodát is megnéztünk a résztvevők másik felére tekintettel, így a Hotel Ébent is, ahol egyébként is rendeznek konferenciákat. Így önként adódott a lehetőség, ugyanakkor az eredeti terveknek megfelelően a nyitó alkalmat a zuglói evangélikus templomban szeretnénk tartani.

A konferencia témája:

Catholicity under Pressure – The Ambiguous Relationship between Diversity and Unity

Umstrittene Katholizität – Von der zwiespältigen Beziehung zwischen Vielfalt und Einheit

Magyarul elég nehéz visszaadni, a német alapján:

Vitatott egyetemesség – sokféleség és egység ellentmondásos viszonya

Az alábbiakban Dagmar Hellernek, a Societas Oecumenica elnökasszonyának, a Bossey-i Ökumenikus Intézet tanárának a Társaság honlapján olvasható bevezetőjére támaszkodunk. Gyakorlatilag minden egyház „katolikusnak” tartja magát. Nehéz azonban megragadni, hogy mit is jelent az egyes egyházak életében. A görög kath’olon kifejezés alapján „az egészre vonatkozó”, „a teljesség szerinti”. A „katolicitás” kifejezés azt kívánja érzékeltetni, hogy az egész mindig több mint a részek összessége. (A magyar „egyetemes” nem fejezi ki teljesen, azaz „katolikusan” a jelentését, de jobb híján ezt használjuk.) Benne van a Krisztus által szerzett üdvösség teljessége, amelyet az egyház közvetít. Benne van Krisztus testének teljessége, amelyet az egyház jelenít meg. És persze benne van az egyház földrajzi kiterjedése, azaz, az egész földön való jelenléte. Végül az „igazi”, „valódi” értelmében is használatos, vagyis az „ortodox” szinonimájaként, elhatárolódva az „eretnekségektől”, „tévedésektől”.

A katolicitás tehát szoros kapcsolatban van az egységgel. Amikor az „egészről” van szó, akkor nyilvánvalóan az egységről is. Ha pedig a közösség van előtérben, akkor e koinónia teológiai alapjáról van szó, arról, hogy valójában mi köti össze a tagokat, mi egyesíti az egyházat.

A keresztények/keresztyének tapasztalata ma mégis más: de facto nem csupán egy, hanem sok egyház van. A felekezeti identitás is minden másnak nevezhető mint stabilnak, a felekezeteken belül is pluralizálódás tapasztalható. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a keresztény/keresztyén hit a pluralista világban csak egy választás a sok közül. Hogyan maradhat az egyház „egy, szent, katolikus és apostoli”? A katolicitás mint az egyház ismérve nem „kifutó modell”?

A konferencia a fenti kérdésekkel és (gyakorlati) következményeikkel kíván foglalkozni.

Először azokkal a kihívásokkal, amelyekkel mindenképpen szembe kell néznünk: a pluralizáció és individualizáció. Másodszor a sokféleség és egység viszonyának különféle értékelésével, a kereszténységen/ keresztyénségen belül és azon kívül is. Majd a sokszínű, több központú, ugyanakkor globalizált világra tekintve kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést, hogy a katolicitás teológiai igénye mennyire képviselhető. Ezen túl persze konkrét modelleket is keresünk, hogyan élhető meg a katolicitás helyileg és világméretekben.

A magyarországi helyzet esettanulmányként fog szolgálni a katolicitás helyi megélése szempontjából. Végül pódiumbeszélgetés segítségével foglaljuk össze az elhangzottakat.

A program a várható 70-80 résztvevő számára lehetőséget kíván nyújtani a vendéglátó országgal és egyházakkal való ismerkedésre is: budapesti városnézéssel, vasárnap, augusztus 24-én egész napos kirándulással (Veszprém, itt istentiszteleteken való részvétel, Balatonalmádi, Pannonhalma) és az Ökumenikus Tanács által adott fogadással.

Végül személyes vallomásként hadd jegyezzem meg: Jel 7,9-10-nél szebben aligha lehet kifejezni sokféleség és egység viszonyát. Minden nemzetből, törzsből, népből, és nyelvből valók egyformán Istent és a Bárányt dicsőítjük, dicsőítsük.

Bővebben
Szentpétery Péter