Isten kegyelméből szabadon – Nem eladó a gyermek

 Létrehozva: 2017.11.23. 08:43, frissítve: 2017.11.28. 08:54
Szöveg: Mesterházy Balázs, fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna, Molnár Kata, Jakab Johanna, Nagy Dániel, videó: Győri András Timótheus
Forrás (videókkal):
 
A konferencia további képei itt tekinthetőek meg.
 
Budapest – A Lutheránus Világszövetség 2017-es nagygyűlése témájának továbbgondolása adta az idei katechetikai konferencia címötletét, amelyet az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógia Tanszéke és a MEE Katechetikai Munkacsoportja szervezett az idei Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából. A fenti címmel került sor 2017. november 17-18-án arra a színvonalas konferenciára, amely több oldalról járta körbe ezt a témát.

Alaphangként a szabadságról tett fel kérdéseket Dániel próféta története alapján Kodácsy-Simon Eszter, a konferencia főszervezője, akitől azt is hallhattuk, hogy ebben a helyzetben a négy fiatalra (ld. Dán 1) büszkék lehetnek saját maguk, a kísérőik is, illetve maga a király is – hitoktatóként mi sem kell, hogy alább adjuk célkitűzéseinket.

 

Ezután a kegyelem és kényszer, szabadság és törvény szavakat járták körül a szakemberek, elsőként Szabó Lajos, az EHE rektora a gyakorlati teológia felől, majd Trencsényi László, az ELTE pedagógiaprofesszora a neveléstudomány felől. 

Szabó Lajos szépirodalmi illusztrációkkal (Babits Mihály, Szabó Magda), ill. képekkel mutatott rá az egyházbarát generáció nevelésének szükségességére, valamint a kegyelem szépségére és a cselekvő Isten középpontba helyezésére. Előadását talán az a képe foglalja össze, amikor egy templombelsőt látunk, amelynek kupolája felől érkezik a fény: a törvény az épületben van, a szabadság felülről érkezik. 

 

Trencsényi László „játékszakos” egyetemi tanárként nemcsak a játék fontosságára hívta fel figyelmünket, hanem arra is, hogy „a gyermek nem az csinálja, amit akar, de amit csinál, azt akarja”! A Montessori-pedagógia egyik alapszabályát is hangsúlyozta: „a gyermek szabadságának határa annak a csoportnak az érdeke, ahova tartozik”.

 

Gyarmathy Éva neveléslélektani és klinikai szakpszichológus előadása egyszerre szólt a 21. századi igényekről – a szívósságra nevelésről – egy olyan élethelyzetben, amikor a készségek nélküli teljesítmény, a gyors megoldások igénye és a szabad kommunikációs tér jelöli ki a kereteket. Arra biztatta hallgatóságát, hogy képesek legyünk kimozdulni a komfortzónánkból, és tágítsuk fejlődési zónánkat, hogy minél kisebb legyen a veszélyzónánk. 

 

Mérő László, pszichológia tudományágban habilitált matematikus az együttműködés és versengés kérdéskörét járta körül. Életszerű példákkal megvilágítva mutatta be azt, hogy a kooperáció nem mindig szimmetrikus, ill. hogy a versengés se mindig negatív. Érdekesen mutatta be pl. az ellenfél szó kultúrafüggő értelmezését is: Japánban az ellenfél eszköz arra, hogy én magam jobbá váljak, az Egyesült Államokban arra, hogy megtaláljam a saját helyemet a világban, míg Magyarországon egy feltétlenül legyőzendő ellenséget takar.

 

Péntek délben egy kerekasztal-beszélgetésnek is részesei lehettünk, ahol egy evangélikus, egy katolikus és egy metodista intézmény igazgatója vallott az iskolájukban megtapasztalható örömökről és kihívásokról. Vicziánné Salla Ildikó, Holczinger Ferenc és Erős Máté személyében is egy elhivatott oktatásvezetőt és keresztyén embert ismerhettünk meg, akik nem hallgatták el a kényszer és szabadság szülte nehézségeket sem. A Mesterházy Balázs által moderált beszélgetésen különösen hiteles volt hallgatni a különböző vallomásokat a fegyelmi ügyek rendezéséről, illetve a kompetenciahatárok mentén elváló iskolalelkészi és iskolapszichológusi szolgálat meglétéről.

 

A szombati napon Papp Miklós görögkatolikus etikaprofesszor adott elő az értékekről, aki egyaránt hangsúlyozta az elfogadó és sürgető szeretet fontosságát. II. János Pál pápát idézve mondta: „A kultúra az, ami által az ember emberebbé lesz, létezőbbé válik.”

 

Tóth Dániel virtualitásra szakosodott pszichológus nemcsak az okos „kütyük” veszélyeiről szólt, hanem azok lehetőségeiről is, ill. megvilágította azt, hogy mit jelent a virtualitás nekünk (többnyire X- és Y-generációsoknak) és mit a Z-generációs gyermekeinknek. Rámutatott annak a (virtuális) realitására, hogy egy közösségben szorongó kisgyerek egy videojátékban egy kattintásra hadvezérré válhat, és így megélhet más képességeket is. Természetesen esett szó a függőség veszélyeiről is, de a kreativitás növekedéséről, a reakcióidő csökkenéséről, és a multitasking jobb alkalmazásáról is.

 

Bajzáth Mária mesepedagógus a történethallgatási transz állapotot hangsúlyozta, amely gyógyít. Jó tudni, hogy a mese a legjobb énünkkel kapcsol össze bennünket, és javítja a képzelet. A Népmesekincstár Műhely munkája ebben szeretné segíteni a pedagógusokat, hitoktatókat egyaránt.

Az erőszakmentes kommunikációról adott elő a több éve ilyen tematikájú tréningeket tartó Nagy Zoltán, aki végig jelen volt a konferencián. Hangsúlyozta, hogy minden konfliktusban keresnünk kell az igent a nem mögött, ill. biztatott bennünket arra, hogy tanuljuk meg gazdag szókinccsel kifejezni érzéseinket, és erre tanítsuk a ránk bízottakat is.

 

Egy kétnapos konferenciában a kötetlen esti beszélgetések is remek tapasztalatcserére adnak alkalmat, az EHE kápolnájában megtartott teaház, ill. az alagsorban kipróbálható – Tóth Barbara által vezetett – kreatív fényfestés sokunkban megerősítette azt, hogy milyen hatalmas ajándék gyerekekkel foglalkozni.

A konferencia plenáris részén túl színvonalas műhelymunkák gazdagították a résztvevőket. Mindkét délután két blokkban négy lehetőségből választhattak, így összesen négy workshop igényes tartalmával térhettek haza a hitoktatók.

A Kett-pedagógia módszertanáról a pécsi Sipos Edit, a sajátos nevelési igényű tanulókkal való foglalkozásról Majorosné Lasányi Ágnes, az EPSZTI igazgatója tartott workshopot. Nádas Mária Gordon-kutató a hatékony egyéni és csoportmunkához igyekezett eszközöket adni, Thoma László református lelkész a bibliodráma rejtelmeibe vezette be a résztvevőket, Lencse-Csík Orsolya pedig a disputa felhasználásának kreatív lehetőségeit mutatta be.

A szombati előadása után Bajzáth Mária és Tóth Dániel is továbbgondoltatta népes hallgatóságával a mesepedagógiai és virtuálpszichológiai kérdéseket, Papp-Danka Adrienn pedig gyakorlatorientált műhelymunka keretében a digitális eszközök használatának módszertanát tágította.

Nagy Gábor Mápó az élménypedagógiába nyújtott betekintést, majd a játék szerepéről és lehetőségeiről tartott gyakorlati foglalkozást.

Birkás-Sztrókay Edit a Richly Zsolt által alkotott Luther-rajzfilmsorozathoz készített digitális segédanyagot mutatta be, amelynek első öt epizódját december elején a kezünkbe vehetjük. A Közel zenekar Huszák Zsolttal együtt pedig azt a honlapra kerülő egyházi (és ifjúsági) énekekből álló zenei anyagot mutatta be, amely a hitoktatást nagyban segíti.

A Katechetikai Munkacsoport pedig egy hamarosan induló honlapot is szerkesztett, ahol ezentúl egy helyen lesz megtalálható minden evangélikus hitoktatással kapcsolatos információ.

A konferencia e fenti három virtuális ajándékon túl egy lapos hűtőmágnest is átadott a résztvevőknek, amely 77 (!) különböző módon biztatja a ránk bízottakat! Ezt az inspiráló listát az EHE Valláspedagógia Tanszékének munkatársai állították össze, akiknek az egész konferencia szervezését is köszönjük: Kodácsy-Simon Eszter, Seresné Busi Etelka és Balogné Vincze Katalin.